Skócia

Skócia, Nagy-Britannia második legnagyobb országrésze, terület és népesség alapján. A Brit-sziget északi harmadát foglalja el, délről Anglia, keletről az Északi-tenger, északról és nyugatról az Atlanti-óceán határolja, délnyugatról pedig az Északi-csatorna és az Ír-tenger. Mintegy 790 sziget tartozik hozzá. Fővárosa, Edinburgh, Európa egyik legnagyobb pénzügyi központja.
A skót felségvizek nagy területet szakítanak ki az észak-atlanti vizekből és az Északi-tengerből, és alattuk bújik meg az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajtartaléka.

A skót királyság 1707. május 1-jéig független állam volt, ekkor azonban az Acts of Union (az egyesülési törvények) politikai unióba vonta az angol királysággal, és ezzel létrejött Nagy-Britannia. Skócia továbbra is külön állam, és saját törvénykezéssel rendelkezik. A skót törvények, a skót oktatási rendszer és a Church of Scotland (Skót Egyház) volt az a három sarokkő, amelyek biztosították a skót kultúra és a skót nemzeti öntudat fennmaradását.
Egyedi jelenség, hogy Skócia zászlaja azonos az egyik kis városa, St. Andrews zászlajával.
Az azonosság annyira teljes, hogy e kis városban egyetlen közös zászlót tesznek ki a két eltérő célra.
Skócia írott történelme a rómaiak érkezésével kezdődik. A Római Birodalom elsősorban a brit szigetek déli és középső részét, a mai Angliát és Walest foglalta el.
Ezekből alkották Britannia provinciát – de rövid időre Dél-Skócia egy része is római fennhatóság alá került. Az ettől északra fekvő területet a rómaiak Caledonia néven ismerték. Caledoniában piktek éltek, nyugati részén, a mai Argyllban pedig gaelek. A pikt földön jött létre északon Fortriu királysága, a skót királyság létrejöttét azonban csak 843-tól, I. Kenneth trónra jutásától számítjuk, aki uralma alatt egyesítette Skóciát, a pikteket is beleértve.
A skót zászlót („the Scottish Saltire”) először II. Óengus pikt király használta, 832-ben, amikor az athelstanefordi csatában egy egyesült pikt és skót sereg élén legyőzte az angolokat.
A következő évszázadok határváltozásaiban Skócia egyre hasonlóbbá vált mai alakjához. A skót uralkodók jó kapcsolatokat ápoltak Wessex angol uralkodóival. Sok volt a trónharc, de ennek ellenére Skócia sikerrel terjeszkedett. 
945-ben I. Edmund angol király lerohanta Strathclyde királyságot, de a terület hamarosan I. Malcolm skót király uralma alá került. Indulf skót király uralkodása (954-962) alatt a skótok elfoglalták az erődítményt, amit később Edinburghnek neveztek el, először vetve meg a lábukat a Lothian régióban. II. Malcolm uralkodása még szorosabb egységbe fűzte a skót területeket. 1018-ban Malcolm a carhami csatában legyőzte Northumbria királyságot.
A normann hódítás Angliában 1066-ban olyan események sorozatát indították el, amelyek elkezdték eltávolítani a skót királyságot gael kulturális hagyományaitól. III. Malcolm Margaretet vette feleségül, az angol tróntól megfosztott Edgar Ætheling testvérét. Margaret, a későbbi Skóciai Szent Margit kulcsszerepet játszott a kelta kereszténység befolyásának csökkentésében.
Amikor fiatalabb fia, I. Dávid a trónra került, a normann hódítás szele elérte Skóciát is. Korábbi házassága révén Dávid már fontos anglonormann főúrrá vált. A trónra kerülve rendkívül fontos szerepet játszott a feudalizmus skóciai elterjesztésében. Ösztönözte a németalföldiek bevándorlását az újonnan alapított királyi városokba, amelyeket Skóciában burghnek neveztek, és a kereskedelmet a kontinenssel, illetve Skandináviával. A 13. század végére már több tucat angol és anglonormann főúr rendelkezett skót földekkel. Ebben az időszakban hívták össze először a skót parlamentet.
A „Norvég Hajadon”, I. Margit halála után – aki III. Sándor utolsó egyenes ági leszármazottja volt – a skót nemesség arra kérte az angol királyt, hogy legyen döntőbíró a trónkövetelők közt, I. Edward azonban ehelyett bábmonarchiát szeretett volna létrehozni a szomszédos országban, amelyet ő akart ellenőrizni.
A skótok azonban Sir William Wallace (festmény) és Andrew de Moray vezetésével ellenálltak, John Balliol trónigényét támogatva. Végül is 1306. március 25-én koronázták meg Robert Bruce-t és lett Skócia királya.  1314. június 23-án és június 24-én döntő győzelmet aratott Anglia ellen abannockburni csatában. A harc azonban halála után újra fellángolt. A második skót függetlenségi háborúban Edward Balliol (1332-1357) az angol király támogatásával sikertelenül próbálta meg visszaszerezni a trónt a Bruce háztól. Végül az 1370-es években a felemelkedő Steward-dinasztiának sikerült stabilizálnia Skóciát.
A középkor végére Skóciában két kulturális régió alakult ki: a főleg skót nyelvű Alföld (Lowland) és a főleg gael nyelvű Felvidék (Highland). Galloway fejedelemség Skócia délnyugati részében egészen a 18. század végéig megőrizte viszonylagos függetlenségét. Történelmileg úgy alakult, hogy a Lowland közelebb volt az európai kultúra fő sodrához. A skót felvidéken az egyesülési törvények utáni időkig fennmaradt a skót klánrendszer.
1603-ban VI. Jakab skót király örökölte Anglia trónját is és I. Jakab néven angol király lett. A Protektorátus (1653–1659) egy rövid időszakát kivéve Skócia külön állam maradt, de súlyos konfliktusok voltak a „Covenant” presbiteriánus mozgalma és az uralkodó között az egyházi kormányzat módjáról.
Miután a Dicsőséges Forradalom (Glorious Revolution) letaszította a trónról a katolikus VII. Jakabot, Vilmos és Mária vették kezükbe az uralkodást, a skótok azzal fenyegetőztek, hogy saját protestáns uralkodót választanak. 1707-ben azonban, miután Anglia megfenyegette őket, hogy beszüntetik a szabad kereskedelmet és mozgást a közös határon keresztül, a skót és az angol parlamentek megalkották az egyesülési törvényeket, amelyek létrehozták Nagy-Britannia Királyságot.
1715 és 1745 közt az elűzött király utódainak támogatói, a jakobiták két nagy felkelést indítottak, de nem sikerült elmozdítaniuk a Hannover-házat a trónról. Jakab és utódai főleg a skót hegyvidéken és északkeleten, különösen a nem presbiteriánusok között maradtak népszerűek.
A skót felvilágosodást és az ipari forradalmat követően Skócia Európa egyik fő kereskedelmi, intellektuális és ipari központjává vált. A második világháborút követő ipari hanyatlás fájdalmas volt, de a legutóbbi évtizedek kulturális és gazdasági reneszánszt hoztak. A pénzügyi szolgáltatások és az elektronikai szektor újra felvirágzott és segítettek az északi-tengeri nyersolaj és gázlelőhelyek jövedelmei is.
A politikai színtéren az 1998-as Scotland Act (Skócia törvény) a skót nép akaratának megfelelően visszaállította a független Skót Parlamentet.