„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
Mindenek előtt úgy gondolom, hogy ez a megemlékezés helye kell legyen.
Oláh Feri kollégám, barátom vett rá arra, hogy kísérjem el Őt és a tanítványait egy Skóciába szervezett buszos utazásra.
Angol tanár lévén évek óta szervezte a tanulmányi kirándulásokat, ill. a tanítási szünetekben egyéb fakultatív kalandokra vitte a srácokat. Kísérő tanár ként vettem részt 2007-ben a skóciai kalandban.
Nehezen álltam kötélnek, hiszen már akkor sem voltam tinédzser korú, ám olyan élményekkel tértem haza, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Oly annyira, hogy miután itt hagyott minket, én próbáltam ezt a szervező munkát tovább vinni az iskolában.
Kifejezetten Rá is emlékezve állítottam össze ezt az emlékalbumot, hiszen az Egyesült Királyság titkait nélküle nem valószínű, hogy megismerem.
Makacs és fáradhatatlan volt, addig nem hagyott békén, míg nem mondtam igent az utazásra. Neki köszönhetem, hogy sétálhattam Észak-Írországban a Giant’s Causeway-n (Óriások útja), az Edinburgh-i várban, Stonehenge kőtömbjeinél, vagy London utcáin…
„…Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes…”
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember, változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él – mindörökké…
Turista vagyok, akinek gyönyörűség a kilátás. Aki megáll a réten, hogy megbámulja a virágok pompáját, csendes ámulattal néz a magasba szökő sziklabércre és nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka…
„Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.”
Milyen jó, hogy vannak olyan emberek (Zilahy Lajos) akik szavakba tudják önteni azt, amire én képtelen vagyok.
Az utazásaim/utazásaink élményei ilyen apró kis tű-párnák, amik az örök emlékezést jelentik, hiszen ezekre az élményekre nincsenek szavak, melyek kifejezhetik az átélt/megélt pillanatok gyönyörűségét!
Szerencsémre szavak nélkül is van lehetőségem ezeket a pillanatokat megörökíteni, ha nem is mindet, de eleget ahhoz, hogy a hangulatát, ízét, illatát, varázsát újra és újra átélhessem.
Az alábbiakban szeretnélek elvinni azokra a helyekre, ahol kalandoztunk, amelyeket bejártunk, ahová varázslatos emlékek fűznek…:
Ebben szakaszban elsődlegesen szeretném kiemelni, a kalandozásaink során számomra eddigi a legnagyobb élményt adó természeti csodát; Skóciát!
Skócia az egyik legszebb és legvadregényesebb táj, ahová ember tévedhet (szerintem).
Bármerre nézel, nagy valószínűséggel hegyekbe ütközöl, nincs olyan város, ahol ne lennének magaslatok, kisebb-nagyobb dombok.
Legmagasabb pontja a Ben Nevis, a maga 1346 méterével. Nagyjából 800 sziget tartozik az országhoz, melynek többsége lakatlan és csodaszép.
Az itt lakók azt javasolják, hogy ha valaki az „igazi” Skóciát szeretné felfedezni, látogassa meg a közeli szigeteket, mint például az észak-nyugati Isle of Skye, a Glasgowtól nem messze található Isle of Arran, vagy irány a skót felföld és meg se álljon St. Andrews-ig, vagy a Glen Coe szorosig!
Az időjárás változékony, nem esős, változékony. Ez a legjobb szó, hiszen nem ritka, hogy egyetlen nap alatt akár minden évszakot átélhetsz.
Szóval ha idelátogatsz, mindenképp legyen nálad gumicsizma és vízálló kabát, az esernyőt pedig felejtsd el, hiszen mire odajutnál, hogy előveszed, már bőrig áztál!
Szóval Skócia örök szerelem marad, már csak vissza kéne menni, mert lenne még mit felfedeznem.
Még akkor is így van, ha júliusban is bakancsban és pulóverben lehet csak megmaradni északon, meg „viszonylag” sűrűn esik az eső, de még ez se vegye el senki kedvét, mert a legzordabb helyen is találkozhat egy skót szoknyában pompázó dudással.
