„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
Talán más címet kellett volna adnom ennek az oldalnak, de végül is a „galéria” fogalma, a magyar nyelv gyönyörűsége folytán, igen tágan értelmezhető, így reményeim szerint képes lesz befogadni a megjelenített tartalmakat, hiszen ez is egy egyedileg értelmezett történeti „kor-ábrázolás” lenne!
Az elmúlt közel 70 év, utóbbi jónéhány évtizedének története, emlékei. Ugyan nem tematikusan szerkesztve, stílusokat ábrázolva, haladok végig a „kor-termeken”, csak egy életesemény-sort próbálok behelyezni az adott időbe, amihez valamilyen történet, emlékkép tartozik; tehát egy „kor-képtár” látogatója vagy, köszöntelek.
A galériámban látható fotók a távol- és közelmúlt izgalmas, derűs, emlékezetes eseményeit eleveníti fel.
A számomra legfontosabb téma az unokáim, a fiaim, ám a barátaimmal töltött pillanatok sem maradhatnak ki…:
Ami itt említésre érdemes az a fiaim születésével kezdődött, igaz ehhez kellett egy olyan nő aki képes volt elviselni maga mellett és kezelni tudta/akarta azt aki vagyok.
Az ami igazán a gyomrost jelentette, pozitív értelemben, amikor nagypapi lettem….
Talán el lehet az érkező unokát képzelni, de csak a születése pillanatától kezdve lehet érezni a határtalan szeretetet és örömet, amely végül is megteremti a nagyszülőt.
A fotózás nagyon régi szenvedélyem, amit apámnak köszönhetek, hiszen Ő volt aki, ha valamit meglátott, vagy egy számára érdekes esemény részese volt, azt meg kellett örökítenie. Ha utazott, vagy csak kirándulni mentünk mindig volt nála fényképezőgép. A fotókat utána a saját kis házi laborjában hívta elő, nagyította ki.
Igaz csak fekete-fehérben láttam viszont az élményeit, élményeinket, de az érzés, hogy visszaidézhetem a tegnapi, vagy akár sokkal régebbi eseményeket, akár jó akár rossz is volt, bevésődött.
„…A „fényképez” szónak szerencsés szinonimája a magyar nyelvben: „megörökít”. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tünékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük – ami volt….” /Korniss Péter/
Annál nagyszerűbb pillanat nem létezik az életben, mint amikor az álmaink valóra válnak. Méltán lehetek büszke a fiúkra, hiszen sokat tettek az álmaikért…
Péter amióta tudatosan éli az életét, számára a repülés volt a nagy álom.
És ma már a család néhány bátor tagját megreptette…
És ha már a Petyának valóra válhatott egy gyerekkori álom, miért ne történhetne meg „öcsivel” is ugyan ez.
Gábornak az autózás volt a minden, mióta tudja mit akar…
A több mint 50 éve tartó kapcsolat, barátság már szinte testvéri viszonnyá képes minősülni. A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is nem semmi, sőt különleges. A jó barát mindent elmesél magáról neked.
A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát annak a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké” jó barát.
„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. …”(Hamvas Béla)
Egy több napos csoportos utazásnak is meg van a maga varázsa. Természetesen ez csak akkor igaz, ha képesek vagyunk az alkalmazkodásra. Ha ez így van, akkor arra is képesek vagyunk, hogy az utazást kalandnak éljük meg, mely magában hordozza a felfedezés titokzatosságát, örömét. Egy kalandra pedig bármikor szívesen emlékezünk vissza.
„…Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, azt hiszem, az emlékezet az. Működésében, hibáiban, kihagyásaiban is valahogy elérhetetlenebb jelenségekkel szolgál, mint a szellem egyéb területei. Az emlékezet néha mindent megőriz, szolgálatkész, engedelmes; máskor zavaros és gyönge, ismét máskor zsarnoki és ellenőrizhetetlen! Kétségtelen, hogy az ember minden tekintetben valóságos csoda; de az a képessége, amellyel emlékezik és felejt, különösen rejtélyesnek látszik…” /Jane Austen/
Bármilyen okból történő hosszabb lélegzetű bezártság esetén jó, ha van ilyen esemény-halmaz, ami felidézhető. Kifejezetten akkor magas az élvezeti értéke ennek, ha léteznek „kézzel fogható” rögzített esemény-morzsák, mellyekkel megidézhetővé tehetőek ezek a pillanatok….
Az alábbiakban három ilyen, számomra rendkívül érdekes és maradandó emlékképet mutatnék, pár szóval kiegészítve….
Olyan helyeken kalandozhattunk, ahol Eduard, angol király fakó lován léptetett és akinek nem muzsikáltak a walesi bárdok.
Uti célunk volt Skócia, a skót felföld, a Hegylakó otthona, Wales, Isle of Anglesey, Snowdonia, Llangollan, Llandudno, gleccser tó a Cwm Idwal völgyében, Swallow Falls vízesés, Caernarfon vára, Conwy, a Chatsworth kastély és a parkja, melynek néhány eleme úgy tűnt, mint ha egy hatalmas díszletnek egy kis részlete lenne. Vagy Chester, mely tulajdon képen egy város, mely a viktoriánus kort bemutató szabadtéri múzeum…
2007 április 21 – május 01.
Az egyesült királyság kincsei
A Student Lines Diákutazási Iroda által szervezett, „Az Egyesült Királyság kincsei” néven jegyzett túra még a legjobbak között is kivételesen érdekes, élvezetes.
Ezt a túrát újra és újra végig csinálnám, az biztos!!!
2014. július 13 – 22.
Wales – Peak District
A Student Lines Diákutazási Iroda által szervezett „Wales – Peak District” néven jegyzett túra azért vált a mindegyik felett a leg kedvesebbé, mert Wales fantasztikusan sikszínű, de igazán az összeállított program tette azzá.
Ezt a túrát újra és újra végig csinálnám, az biztos!!!
2015. július 04 – 12.
A brit korona gyémántjai
A Student Lines Diákutazási Iroda által szervezett „A brit korona gyémánjai” címen jegyzett túra, a 2007. évben megélt kaland néhány elemét tartalmazta ugyan, ám még így is legjobbak között van.
….Olyan jó érzés büszkének lenni valakire. Valakire, akit szeretünk. Ország-világ előtt szeretnénk őt megmutatni. Nem azért, hogy minket irigyeljenek miatta, hanem azért, mert szeretjük, és szeretnénk, ha mindenki látná őt, tudna róla. Mert megérdemli. Vagy azért, mert tud valamit, vagy csak egyszerűen azért, mert csodálatos lény, igazi ember. Ha igazán szereted, ezért vagy rá büszke.
És van, hogy valakire nagyon büszke vagy. Szeretnéd megmutatni az egész világnak, hogy megismerjék, hogy szeressék, hogy elismerjék őt. De nem teheted. Nem mondhatod el senkinek, hogy te ismersz egy rendkívüli lényt. De így is büszke lehetsz rá….” /:Csitáry-Hock Tamás:/
Péter nem igazán szíveli, ha mutogatját, sőt nem szereti mutogatni magát, inkább a háttérben maradva, okosan és szinte észrevétlenül, nem ritkán névtelenül teszi a dolgát…. (pl.: tobbmintSEO)
Róla tehát csak ennyi….
Gábor sokkal nyitottabb a világra.
…Minden fiatal ember életében elérkezik a pillanat, amikor különös késztetést érez arra, hogy lenézzen a fa tetejéről és szárnyait kitárva elbotorkáljon a fészek szélére, aztán…ugrás!
Méghozzá fejest a nagybetűs ÉLET-be, ahol egy „teáskanálnyi” Felelősség mellett megtapasztalja a Szabadság igazi fogalmát.
Szerencsésebb esetben, valamilyen úton módon – hol egyszerűbben, hol keserédesen – lesz egy saját betonkockád, amivel azt csinálsz amit akarsz. Így történt ez velem is, lett egy! – de ne kérdezd, hogy milyen áron. 😉
Már évek óta ott laktam és számtalan alkalommal arra eszméltem az éjszaka közepén, hogy mit és hogyan változtatnék meg a lakásban.
Sajnálatos módon a matematikából jól ismert tfh-faktort – Tegyük fel, hogy… – a mai napig nem sikerült kizárnom az álmodozásaimból, így az ötleteim csak a fejemben születtek meg újra meg újra.
De, ha addig élek is…….
„…A munkám során rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, akikkel hamar sikerült megtalálnom a közös hangot. A kölcsönös bizalom nem csak a munkában, de a hétköznapokban is nagy segítséget jelent. Az elképzeléseim, az álmaim megvalósításában nélkülözhetetlen egy olyan csapatban dolgozni, akikre minden helyzetben lehet számítani.
Hiszem, hogy megfelelõ odaadással az ember képes elérni mindent, amit eltervez és megvalósítani mindazt, amit megálmodott.
Célom, hogy a jövőben is töretlen elhivatottsággal küzdjek a céljaim eléréséért. Ennek elengedhetetlen feltétele egy olyan környezetben dolgozni, élni, ami kiegyensúlyozott, biztos támaszt nyújt a hétköznapokban. Egy jó csapat szelleme nagy hatást gyakorol az egyéni teljesítményre, és hiszem, hogy enélkül nincs lehetőség a fejlõdésre és az önmegvalósításra….”
