„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
Ha „…az atlétika a sportok királynője…”, akkor a kosárlabda a labdasportok királya….
Mint a legtöbb gyerek én is sok sportággal ismerkedtem, próbáltam barátságot kötni, mégis a labdajátékok ragadtak meg leginkább, azoknak is az „…IQ…” barát változatai, mert látványosak, ügyességet kívánnak és nem elsősorban fizikailag kell az ellenfeled fölé kerülni. A foci csak addig volt az első, amíg a kosárlabda meg nem jelent a színen. Ebből „nagy-nagy szerelem”, hosszútávra szóló, mondhatni örök érvényű vonzódás lett.
Más mint a többi sport, hiszen soha nem fogja elveszíteni a játékosságot, a látványos szórakoztató kosárlabda nem „izzadtságszagú”. Hallatlan állóképességet, fizikai erőnlétet igénylő sport, de ez a játék csak „izomból” nem játszható, „ész nélkül” lehetetlen látványosan és jól játszani.
„…Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
S mint fán se nő egyforma két levél,
A nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
(Kosztolányi)
Béla nyugodj békében!!
A sport 12 éves koromtól az életem szerves része volt. Egy testnevelő, Szabó Kálmán tanár úr volt a „dopping”.
Igazi nagybetűs pedagógusként, sportemberként nevelte, nem csak tanította a gyerekeit, a diákjait.
A sportot eszközként felhasználva, észrevétlenül tanította meg, mit jelent a fegyelem, azt hogy a kimondott szó ugyan akkora felelősséggel bír, mint egy aláírt kötelezvény, hogy csak a becsületesen elvégzett munkának van értéke, értelme.
Miután a magyar kosárlabda-szakma egyik legnagyobbja Glatz Árpád „kezei közé” kerültem, akkor értékelődött fel igazán Kálmán bácsi nevelő munkája.
Természetesen (sajnos ?) ezeket a dolgokat csak utólag látja így az ember. Akkor ott csak azt tudtuk, hogy azt a feltétel nélküli bizalmat amit kapunk nem lehet eljátszani, de nem is jutott eszünkbe, hogy visszaéljünk vele, hiszen szinte mindenben egyenrangú félként, felnőttként kezelt bennünket, ami ott, akkor óriási dolog volt. Tartást, önbizalmat adott, tisztességre, tiszteletre tanított, mely a későbbi kosárlabda „pályafutásomat” rendkívüli módon meghatározta.
Ilyen „előélet” nélkül a „Glatz -i” – a szó jó értelmében vett -, maximalista elvárásokat nem lehetett volna „elviselni”, teljesíteni.
A Csepel SC ifjúsági csapatával három év alatt szenzációs meccseket játszottunk a Honvéd, a KSI és többi egyesület csapataival, majd az NBI-ben szereplő felnőtt csapatában kaptam lehetőséget a bizonyításra.
Nem voltak világra szóló eredményeim, de a posztomon akkor – a korosztályomban – az első 10 között voltam és ami fontosabb volt óriási, máig ható élményekben volt részem, hiszen az ifjúsági válogatottban is „kipróbáltak”.
Sajnos a katonaság nem volt tekintettel arra, hogy milyen lehetőségek állnak előttem…
Szerencsémre ennek az állapotnak is vége szakadt, ám ugyan ott nem volt folytatható. Alacsonyabb osztályban kellett megpróbálni azt az „élvezeti szintet” elérni, ami kielégíthetett.
Egy olyan csapat tagja lehettem, ahol ehhez minden feltétel biztosítva volt.
Ez a Kando Műszaki Főiskola kosárlabda csapata volt, Lévai Béla vezetésével. Felejthetetlen éveket tölthettem együtt, remek emberekkel és egy jó szellemű csapattal.
„…Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket…” (Zilahy)
„….2021. július 11-én, életének 75. évében váratlanul távozott közülünk….”
A hír/tény hallatán megtorpant az idő egy pillanatra, teret adva a fájdalomnak, de egyben felerősítve/kinagyítva az emlékekben megbújt közös pillanatokat!!
Néhány kép az archivumból…
„Abban történelmi korban” sokunk számára, így számomra sem volt elérhető az amerikai kosárlabda látványa, élvezete, csak hallomásból, ritkán képekről tudtuk, hogy létezik. A hatvanas évek közepén, Budapesten rendezték az Univerziádét. A kosárlabda mérkőzések a Kisstadion betonjára fektetett parketten folytak, ott láthattam milyen is az amerikai kosárlabda, még ha egyetemi is.
Láttam egy televízió műsort a Harlem Globtrotters amerikai kosárlabda cirkuszról, óriási volt. Mit mondjak a mai Harlem nem ugyan az, sem technikai tudásban, sem látványban.
„Akkoriban” nem voltak ilyen kaliberű játékos ideáljaink, mint a mai srácoknak…: Jordan, Pippen, Hardaway, Barkley, O’Neal. vagy Kobe Bryant…
Nekünk Greminger, Simon, Bence, Czinkán, Zsíros, Banna, Prieszol, Gabányi, Glatz, Liptai, volt az isten, a minta, akik miatt meccsekre jártunk.
Michael Jordan
Széles körben a világ legsikeresebb kosárlabdázójának tartják. Ő volt generációja legjobban szponzorált játékosa, és kiemelkedő szerepe volt abban, hogy az NBA népszerűsége a 80-as és 90-es években világszerte egyre növekedett.
Minden idők egyik legnagyobb hatású sportolója. Példaképeinek a korábbi legendákat David Thompsont, Jerry Westet és Walter Davist tekinti. Őt magát legtöbbször Julius Ervinghez szokták hasonlítani a látványos, zsákolásokkal teletűzdelt játékstílusa miatt.
Visszavonulása óta több játékost is kineveztek már Jordan „utódjának”, olyan világklasszisokat is, mint LeBron James, Kobe Bryant, Dwyane Wade, Grant Hill vagy Vince Carter.
14 idénye alatt 6-szor bajnok, 14-szer All Star kiválasztott, 6-szor a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, 10-szer a liga gólkirálya, 5-ször az „Év legértékesebb játékosa” volt, ezzel az NBA történetének legsikeresebb játékosává vált.
Csapataihoz (Chicago Bulls, Washington Wizards) mindig akkor került, mikor azok rossz szezont produkáltak.
A Bulls az egyik leglátványosabb fejlődést produkálta érkezése után, a sereghajtók egyikéből állandó rájátszás-résztvevővé, majd a liga uralkodó csapatává vált.
Washington-ban vergődőből erős középcsapattá fejlődött a Wizards.
A 90-es évek közepén, Csepelen a Kossuth Lajos Műszaki Gimnázium és Szakközépiskolában összejött egy lelkes kis csapat.
A Budapest bajnokság férfi A csoportjában szerepeltünk Kossuth DSK néven, ahol együtt játszhattam a fiaimmal három teljes szezont, melyből egy szezonban a pályán is.
Mindenkinek csak kívánni tudom ezt az élményt. Óriási volt.
Annyit – tudom elfogultan – feltétlenül el kell mondanom, hogy mindkét srácom nagyon jól kosárlabdázik.
Petya a magassága okán irányító szerepkörben „ontotta” a kosarakat és az „asszisztokat”. Legjobb eredménye egy tétmérkőzésen 51 pont volt.
Gábor centerként keserítette az ellenfelek életét. A legjobb eredményünk a negyedik hely, ami igen szép eredmény volt tekintve, hogy csapatként értük el ezt az eredményt és ebben ez a lényeg.