„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
Tirol – szülinapi kirándulás 2016.09.25 – 10.02.
Valamikor az év elején, miután egyértelműen kiderült, hogy ebben az évben nem lesz autóbuszos túra a „Kalandorokkal”, elhatároztuk, hogy azért sem maradunk kaland nélkül.
Több lehetőséget mérlegeltünk, figyelembe vettünk. Viszonylag gyorsan el is döntöttük, hogy Tirolba látogatunk.
Már régóta dédelgetett vágyunk volt Salzburg-ba eljutni. Vissza nem térő alkalomnak gondoltuk a születésnapomhoz igazítani az utazást, hiszen a 65. szülinapot egy szokásos családi vacsival és tortával megünnepelni jó dolog, ám nem teszi felejthetetlenné, de ha ellátogathatnánk egy régen vágyott helyre, annak már nyoma marad.
Szeptember 25. – uticél; Kirchberg in Tirol…
Tirolban nincs holtszezon a turizmusban. Novembertől áprilisig a téli sportoknak hódolók lepik el a tartományt, és élvezik az Alpok hegyes-völgyes, hó borította tájait.
Májustól októberig a természetbarátok, az erdőket, hegyeket-völgyeket járók, az amatőr és profi hegymászók ideális terepe a térség, de a városlátogatók, vagy a tavakat kedvelők sem csalódnak. Sőt, a síelők háromezer méter magasan még nyáron is találhatnak maguknak ideális síterepeket.
Évente közel hétmillió turista keresi fel Nyugat-Ausztria e középső térségét, mely Vorarlberg és Salzburg tartományok között húzódik, s melyet északon Németország, délen Olaszország határol.
A látogatók között viszonylag kevés a magyar kalandozó, akiknek többsége megelégszik Kelet-Ausztriával, legfeljebb, ha Salzburgig merészkedik, pedig Tirolban igazán akad látnivaló.
Lehetőség szerint érdemes autóval utazni Tirolba, mert akkor kötetlenül lehet bejárni a tiroli tájat.
Az út Budapestről kényelmes tempóban kb. hét-nyolc óra.
Bécsig az A4-es, majd az A21-est követően az A12-es autópályán kell haladni. Salzburg környékén előnyösebb a München felé vezető A8-as autópályára térni, és egy ideig Németországban autózni.
Rosenheim közelében lehet ismét délnek venni az irányt, és az A93-as autópályán haladni Innsbruck felé; Kufstein előtt térünk vissza Ausztriába és az A12-es útra, majd Kitzbühel-től ~10 km és megérkezünk Kirchber in Tirol városába.
Szeptember 26. – az Achensee-nél…
Tiroli kirándulásunk első napjára egy nagyobb túrát terveztünk; nevezetesen ellátogattunk Tirol tartomány legnagyobb tavához.
Az Achensee a Karwendel és a Rofan-hegység ölelésében található, különleges smaragdzöld színben ragyog.
A közel 1000 méterrel a tengerszint felett lévő hegyi tavat Jenbach településről cca. 30 perces autózással vagy egy keskeny nyomtávú kisvasúttal közelíthetjük meg.
A legtöbb tónak Ausztriában olyan tiszta a víze, hogy inni lehetne belőle, ilyen Achensee is. A fjordhoz hasonlatos tó teljes partszakasza szabadon megközelíthető. Vize a legmelegebb időszakban akár 19 fokra is felmelegszik. Hossza közel 8,5 km, legszélesebb pontján 1 km a két part közötti távolság, továbbá a legmélyebb pontja 133 méter.
Az Achensee körül 5 festői település fekszik: Pertisau, Maurach, Achenkirch, Steinberg és Wiesing. A településeket a tavon hajózva a vízről is megcsodálhatjuk.
Mi pontosan ezt tettük. A mintegy kétórás hajóút igazán csodás látnivalót adott.
Ha több napot tölhetünk a tó környékén, akkor gyalogosan is körbejárhatjuk ezt a csodát. A tó körül 450 km karbantartott és jelzett túraútvonal található. A vendégek a völgyben tett kényelmes séták, vagy a hegycsúcsokat megcélzó túrák alkalmával fedezhetik fel a csodás természeti környezetet.
Szeptember 27. – Hohen Dachstein; 2700 m-es magasságban „Lépcső a semmibe”…
Schladminghoz közel, a 320-as főút mellett található Ramsau am Dachstein település.
A Dachstein – a legmagasabb pontjával a Hohen Dachstein-nel – a Keleti Alpok egyik legmarkánsabb hegysége, a hegymászók számára is kihívás.
1997 óta UNESCO-világörökség részét képezi.
A csúcsra egy spéci gleccser-vasút visz fel. Ez egy 1933 m hosszú, köztes támaszték nélküli kötélpálya, melyen a 20 fős kabin 7 perc alatt 1000 m-es szintkülönbséget képes megtenni.
Nyáron egyenesen a télbe vezet az út.
A „gleccser-vasút” különleges üvegkabinokból áll, az egyik tetején erkély található, hogy oda kimászva az utazók még szabadabban, intenzívebben átélhessék az 1000 méteres emelkedést, vagy süllyedést.
Tiszta időben mindkét látványosságról belátni szinte egész Stájerországot, sőt a szlovén Triglav hegység is felfedezhető.
A Hohen Dachstein-en építettek fel két csúcs közé egy függőhidat, mely egy különleges lépcsőhöz vezet; találóan nevezték el: „Lépcső a semmibe”.
A függőhidat 30000 elemből rakták össze nyaktörő magasságban, és összesen 63 tonna acélt használtak fel hozzá. Terhelhetősége meghaladja a 750 kg hó/m2 -t és kibírja a 250 km/h széllökéseket is.
Aki még egy kis plusz pénzt rászán, az megtekintheti a Jégpalotát is, ahol számos jégbe vájt alakzatot láthat, melyet különböző megvilágításokkal tesznek még látványosabbá. A jégpalotában vigyázni kell a sétával, ugyan van mindenhol korlát, de nagyon csúszós a talaj.
A csúcsra látogatás ára 30-45 euró körül van, de ami még nagyon fontos, a felvonóra előre interneten időpontot érdemes foglalni. Ha nincs foglalt időpontod, akkor, akár órákat is várnod kell, hogy fel tudj jutni, vagy vissza tudj jönni.
Szeptember 28. – egy nap Salzburg-ban…
Salzburg Ausztria Salzburg tartományának székhelye. Északnyugaton Bajorországgal határos.
150000 lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnagyobb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 ezer ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajorországi és felső-ausztriai területekre.
Salzburg a központja a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégiónak.
A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart.
Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először 1120-30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Salzburgban mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óváros és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal.
Itt találhatók többek között:
Híres barokk építészetéről, jelentős történelméről és mint az Alpok kapuja.
A várostól délnyugatra magasodik az 1853 méter magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg.
Keleti irányban nem messze található Salzkammergut, észak felé a Salzburgi-medence. A város ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, ami innét Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja útját. Itt áll még a Plainberg egy gyönyörű kálváriával, megkoronázva a búcsújáró hely Maria Plain templomával.
Szeptember 29. – különleges épület Terfens-ben, túra a Stuibenfall-nál…
Van egy hely Tirolban, ahol mindent fordítva építettek fel, mint megszoktuk: ez a feje tetején álló ház (Haus steht Kopf).
A különleges épület ötlete két lengyel vállalkozó, Marek Rozanski és Ireneusz Glowacki fejéből pattant ki, akik Németországban és hazájukban is megépítettek már nem mindennapi építményeket.
A fejtetőn álló ház Innsbruck és Kufstein között, Terfens településen található. Az A12 autópályáról Vomp lehajtónál kanyarodj le, innen már csak 1500 méter és megérkeztél.
Ez egy teljesen átlagos ház, benne nappali, konyha, hálószoba, gyerekszoba, fürdőszoba, garázs, csak épp minden fejjel lefelé.
A 140 négyzetméteres házat kilenc hónapos építése alatt szó szerint a feje tetejére állították, ráadásul enyhén ferde is, ami a belépőtől jó egyensúlyérzéket kíván.
A látokgató az ajtón át egyenesen az első emeletre jut. Az épületben tizenegy szoba van, minden megtalálható benne, ami egy átlagos családi házban: teljesen berendezett gyerekszoba, nappali, konyha, műhely, fürdőszoba.
Az összes bútort és berendezési tárgy a megszokott helyén van, csak éppen a megfordított állapotban látható.
A műhely festékes vödrétől kezdve a nappali kanapéján át a konyhaszekrényig minden. Még a hűtőszekrény tartalma is a fordított világ szabályaihoz igazodik.
A látogatók – különösen a férfiak – egyik nagy kedvence a garázs, ahol egy Volkswagen bogár áll, természetesen a terembe lépők feje felett.
Aki izgalmas, szórakoztató élményekre vágyik, ide érdemes eljönni, hiszen egész évben látogatható.
Tirol legnagyobb vízesése, a Stuibenfall. A Horlachbach jéghidek gleccserpatak, Umhausen és Niederthai között 159 métert zuhan a mélybe.
A lezúduló hatalmas vízmennyiségnek köszönhetően állandó vízpára-felhő lengi körül, amelyen a megtört napsugarak örök szivárványt rajzolnak a zuhatag fölé, sőt a természet egy különleges színjátékát is megcsodálhatjuk.
A tiroliak azt a jelenséget „Stuibennek” nevezik, mikor is a gleccserpatak, a szinte porlasztóként működő, töredezett sziklákról leválva, cseppenként tündökölnek a napfényben.
A természeti látványosság egy családbarát mászószakaszról is megcsodálható, mely számos kapaszkodóval, terasszal, lépcsővel van ellátva a gyermekek és az egyedül mászók számára.
A zúgó vízesés mentén turistaút vezet. A vízesést háromnegyedórás gyaloglással könnyedén elérhetjük Umhausenből.
Szeptember 30. – Kirchberg felfedezése…
Kirchberg in Tirol település Tirol tartományban, a kitzbüheli járásban, Kitzbühel-től ~10 km-re.
A területén már kr.e. a 12. században is éltek emberek. Az első lakosok az illírek voltak.
A 6. században Bajorország része lett, 902-ben Regensburgi Érsekség kapta meg a települést.
1241-ben Chirchberg néven említik az írások. A település a Sperten-völgyben fekszik, Kitzbühel-től cca. 10 km-re.
Kirchberg a földrajzi adottságait kihasználva az idegenforgalomra és a mezőgazdaságra építi gazdaságát, de a Brixen in Thal felé vezető út mellett egy külszíni fejtésű sóderbánya is üzemel.
A lakosok többsége az idegenforgalomból él. Szinte minden háznál vannak kiadó szobák és rengeteg szálloda várja a pihenni és sportolni vágyó turistákat.
A téli síszezonban szinte lehetetlen előre-foglalás nélkül szálláshoz jutni. Kirchberg híres a vendégszeretetéről, szívesen ellátogatnak ide Ausztria más vidékeiről is, Belgiumból, Németországból, Angliából, Hollandiából, Franciaországból, Magyarországról és az utóbbi időben Oroszországból is.
A tiroli szülinapi kaland nagyszerűségét fokozta az is, hogy ott tartózkodásunk idején hőlégballon versenyt rendeztek a településen, ill. környékén.
Reggel és este a fel és leszálló ballonok látványa olyan volt, mint ha egy láthatatlan óriás színes buborékokat eregetett volna a levegőbe.
Csuda klassz volt.
Október 1 – 2. – búcsú Tiroltól, baráti látogatás Stokerau-ban…
Sajgó szívvel voltunk kénytelenek elhagyni Kirchberg-et. Kevés olyan utazásunk volt eddig, ahol ennyire nehéz volt a búcsú.
Igaz ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy volt szerencsénk megismerni két nagyszerű embert, akik annak ellenére, hogy még soha előtte nem találkoztunk, úgy kezeltek minket mint, ha évek óta közeli barátok lennénk.
Sajnos búcsút kellett intenünk, de öröm az ürömben, hogy nem haza indultunk, Stokerau felé vettük az irányt, ahol ugyan csak egy napra is, de régi barátok vártak minket.
Stockerau város Ausztriában. Alsó-Ausztria tartomány Korneuburgi járásában fekszik, mintegy 25 km-re északnyugatra Bécstől. A tartomány „Bornegyedének” (Weinviertel) legnagyobb települése. A Dunától néhány kilométerre, a folyó valamikori árterületén fekszik.
A város területén 791-ben kezdtek megtelepedni, első lakói favágók voltak.
Nevének első írásbeli említése 1012-ből származik. Az említés apropója, hogy ebben az évben gyilkolták meg a helyi lakosok Koloman ír zarándokot, akinek nem értették a nyelvét és kémnek nézték.
Egy kiszáradt bodzafára akasztották fel, de teste nem romlott meg, a bokor pedig újra kihajtott, így a zarándokot szentté avatták.
Az állítólagos bokor ma is megtalálható a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek zárdájának kertjében.
1014-ben megalapították a mai plébániatemplom elődjét. 1465-ben III. Frigyes császár vásárjogot adományozott a településnek.
1514-ben I. Miksa császár mezővárosi státuszt, címert és pecsétet adott Stockeraunak. A címer újonnan kihajtó száraz fát ábrázol Szt. Kolomanra emlékezve.
1722 és 1726 között megépült a barokk stílusú templom új, 88 m magas tornya és 1740-re elkészült a ma is látható városháza.
A neves romantikus költő, Nikolaus Lenau 1818 és 1822 között Stockerauban élt és itt írta első verseit.
1841-ben megnyílt a harmadik osztrák vasútvonal, amely Bécs-Jedleseet kötötte össze Stockerauval.
A vasút jelenléte ösztönzően hatott a helyi ipar fejlődésére. A városba és környékére textil-, gyertya-, szappan-, illatszer-, bőráru-, vegyiáru- és gépgyártó üzemek települtek.
1893-ban I. Ferenc József a települést városi rangra emelte.
1945-ben a városi temetőben szovjet katonai temetőt nyitottak, amelybe 1957-ig 28 egyéni és 3 tömegsír került.
1964-ben kezdték el a Stockeraui Ünnepi Játékok megrendezését; az első előadás „A pacsirta” volt Jean Anouilhtól.
1994-ben a stockeraui folyóparti ligetet természetvédelmi területté nyilvánították.
