Reggel 8:00 órakor borongós esős időben indultunk Anglesey szigetére, a sziget és s szárazföld közötti szoros partján épült Caernarfon-ba. A királyi város Gwynedd megyében Északnyugat-Walesben található.
Neve a walesi Caer yn Arfon (kastély Arfonban) szavakból származik és a Segontuim nevű római kori erődítményre utal. Afron az Anglesey-vel szembeni tájat jelenti. Caernarfon várának falain belül iktatják be a mindenkori walesi herceget.
A 13. században épített caernarfoni vár egyike a legimpozánsabb középkori építményeknek az Egyesült Királyság területén.
I. Eduárd angol király építtette a Seiont folyó torkolatánál, ahonnan ellenőrizhette a fennhatósága alá került Észak-Walest, valamint a Menai-szorost és Anglesey szigetét.
A várat James of Saint George, a király hadmérnöke tervezte a konstantinápolyi várfalak mintájára, melyeknek Eduárd keresztes lovagként nagy csodálója volt. 1911-ben a várban iktatták be walesi hercegnek VIII. Eduárd brit királyt. Ezt a hagyományt folytatva, itt iktatták be 1969-ben Károlyt, a jelenlegi walesi herceget is. 1986 óta a vár három másik várral együtt (Conwy, Beaumaris és Harlech) a Világörökség része I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban gyűjtőnéven.
Caernarfon városa és vára az ókori római erőd, y gaer yn Arfon (jelentése: a Monnal átellenben levő föld, „Mona” Anglesey szigetének ősi neve) – helyén épült. A római település másik neve Caer Segeint volt, latinos formában Segontium, melynek jelentése: a Seiont partján.
A Római Birodalom bukását követően egészen a normann hódítások idejéig Segontium történetéről nincsenek adatok. Hódító Vilmos trónra kerülésével Angliában, valamint Észak-Wales 1078-as meghódításával a vidék Robert of Rhuddlan (a király egyik kapitánya) fennhatósága alá került, aki 1093-ra három várat létesített: egyet Aberlleiniog, egyet Meirionnydd és egyet Caernarfon területén.
Ennek a 11. századi várnak motte jellege volt, és fából készült paliszád vette körül. A mesterséges földhalom, melyre a vár lakótornya épült, a későbbiekben az Eduárd által építtetett vár része lett.
A 11. századi vár pontos méretei és helyzete nem ismertek, valószínűleg észak-dél tájolású építmény lehetett és magába foglalta a mai óváros területéhez tartozó Castle Square-t is. A vár 1115-ben visszakerült a walesi hercegek kezébe, akiknek 1283-ig sikerült megtartaniuk. Az ebből az időből származó dokumentumok tanúsága szerint a walesi hercegek gyakran tartózkodtak a várban, ami azt is jelentheti, hogy a várat ez időben kőből építették át.
A vár alaprajza a nyolcas számjegyhez hasonlítható, két részre osztott: felső udvarra (nyugati oldalon), illetve alsó udvarra (keleti oldalon).
A két udvart összekötő épületek azonban az évszázadok során elpusztultak. Az udvarokon napjainkban csak az egykori épületek alapjai láthatók, mivel az elsősorban fából készült helyiségeket vagy elbontották, vagy pedig az elhanyagoltság miatt romba dőltek, és nem építették őket újjá.

A várban tett látogatásunk után, még mindíg a nem éppen kellemes esős időben ellátogattunk a szoros túlpartján épült Plas Newydd-be, Anglesey márki egykori otthonába.
A Plas Newydd egy vidéki ház Anglesey szigetén, a Menai-szoros északi partján, Llanddaniel Fab közelében. A jelenlegi épület 1470-ben épült és az évszázadok során fokozatosan bővült, és Anglesey egyik fő lakóhelyévé vált. Griffiths, Baylys és Pagets családok egymás utáni birtokában volt, majd Anglesey Marquesses székhelye lett és egy nagy mezőgazdasági birtokká vált. A ház és a tavak, valamint a szorosra és a Snowdonia-ra néző panoráma a nyilvánosság számára megtekinthetőek, mivel 1976 óta a National Trust birtokában vannak.

Napi programunk zárása ként ellátogattunk a hivatalosan az Egyesült Királyság leghosszabb nevű helységébe LlangfairPG-be.
A helység neve 58 betűből áll.
A teljes név:
Llanfairpwllgwyngyllgogerychwirndrobwlllantysiliogogogoch;
Jelentése:
„Szent Mária temploma a fehér mogyorók medencéjénél, a heves örvény és a vörös barlang melletti Szent Tysilio templom közelében.”