„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
London az olimpiára készül… – 2012. április 18 – 28.
2012-ben ünnepeltük a 35. házassági évfordulókat. Úgy gondoltuk igazán emlékezetessé akkor tehetjük ezt az eseményt, ha olyan helyszínt választunk ünneplésre ahová mindketten nagyon szerettünk volna eljutni.
Nagyon sokat nem gondolkodtunk azon, hogy Európa melyik városába menjünk, egyszerre mondtuk ki; LONDON az a város! Ez így rendben is volt, de jött a többi megoldandó kérdés; szállás, költségvetés készítése, hogyan jutunk oda.
Végül is nagy szerencsénk volt, mert egy kollégám és a felesége Londonban éltek és felajánlották, hogy elvackolhatunk náluk az ott tartózkodásunk idejére. Ez óriási segítség volt, hiszen ez jelentős kiadástól kímélt meg minket, tehát már csak a programot kellett összeállítanunk és annak költségeit kiszámolni. Az utazás is egyértelmű volt, hiszen a buszos kalandozás már nem volt ismeretlen számunkra.
A legjobb döntés volt az olimpiára készülő Londont választani!
Április 18.-án délután idultunk a Népligetből a menetrend szerinti Budapest-London autóbusz járattal. A 27 órás buszozást csak az vállalja, aki – és ezt szó szerint értsd – bírja a gyűrődést!
London Eye, séta a Tower körül, az esti London…
London Eye
A London Eye más néven Millenniumi kerék egy óriáskerék Londonban, melynek építését az EDF Energy szponzorálta. 1999-ben készült el, a nagyközönség számára 2000 márciusában nyitották meg. Eleinte a British Airways, később a Merlin Entertainments mint főszponzor nevét viselte. 2006 májusáig ez volt a világ legmagasabb kilátója.
Ekkor adták át Nancsangban a Nancsang csillaga nevű, 160 m magas óriáskereket. A London Eye 135 méter magas, és a Jubilee Gardens nyugati, a Temze keleti partján, Lambethben fekszik, a Westminster és a Hungerford híd között.
A David Marks – Julia Barfield házaspár, Malcolm Cook, Mark Sparrowhawk, Steven Chilton és Nic Bailey építészek tervezték. Az óriáskeréken 32 zárt, légkondicionált utasfülke van, amelyek a kerék külső széléhez vannak rögzítve. Sebessége 0,26 m/s, kb. 0,9 km/h, így egy kört 30 perc alatt tesz meg. A kerék általában nem áll meg azért, hogy utast vegyen fel: a körforgás olyan lassú, hogy az emberek kényelmesen tudnak be- és kiszállni. Néha azért megáll, hogy a fogyatékossággal élők és az idősek is be tudjanak szállni, illetve el tudják hagyni a kereket.
A szerkezetet részenként készítették el, s a Temzén kialakított kis mesterséges szigeteken, vízszintesen szerelték össze. Amikor a kerék kész volt, óriásdaruval emelték be függőleges helyére. Óránként két fokot emeltek rajta, míg el nem érték a 65 fokot. Itt pihent egy ideig, míg a mérnökök előkészítették az emelés második szakaszára. Összesen 1700 tonna acél van a London Eye-ban.
Tony Blair brit miniszterelnök 1999. december 31-én adta át, de a nagyközönség számára csak 2000 márciusától lett hozzáférhető, mivel még technikai problémák merültek fel. Megnyitása óta a The Tussauds Groups üzemelteti, és a British Airways szponzorálja (manapság már a Coca-Cola is). Mióta elkészült, a város egyik fő látványossága.
2002 júliusáig megközelítőleg 8,5 millió ember szállt fel az óriáskerékre. Eredetileg az engedélyt csak öt évre adták meg neki, de akkorra a lamberthi tanács úgy határozott, hogy meghagyja állandó látványosságnak.
Séta a Tower körül, az esti London…
A London Eye után a Trafalgar Square felé vettük az irányt, melyet mindenképpen érdemes körbe járni és megnézni, a hatalmas, impozáns Nelson szoborral, az oroszlánokkal és a szökőkutakkal a közepén.
Aki fogékony a művészetekre, nézzen be a Nemzeti Galériába, belépő nincs, csak az időszakos kiállításokra. Mi megtettük és véleményem szerint több nap kellene hogy legalább a felét lássuk az ott kiállított csodáknak. Innen tovább sétáltunk a Piccadilly Circus felé…
A sétánkat az eső szakította félbe. Gyorsan felszálltunk a 15-ös buszra és „városnéztünk”, miközben a Tower-hez buszoztunk.
London egyik jelképe és az egyik leginkább látogatott túrista attrakciója a londoni Tower középkori épületegyüttese a Temze partján.
A folyótól a Tower-t a Tower Wharf nevű, ingyenesen látogatható sétány választja el. Innen csodálatos kilátás nyílik a Temzére, a Tower Bridge-re, a túlparti városházára és a HMS Belfast nevű múzeumhajóra egyaránt.
London hatalmas és megannyi érdekes látnivalót kínál, így hát lehetetlen egyetlen kirándulás során mindenhová eljutni, mindent látni, és igazán megismerni a várost.
Ha mindent megnézni nem is lesz időnk a szűk 7 nap alatt, az esti belvárost látnunk kellett kivilágítva. Legalább is a rossz idő ellenére a Parlament-et, a Big Ben-t, a Whitehall környékét, a Westminster-negyedet mindenképpen látni szerettük volna.
London este csodálatos látványt nyújt, minden nevezetessége fényárban úszik.
Bushy Park, Hampton Court Palace …
Bushy Park
Ezt a napot a királyi emlékek megtekintésének szenteltük.
A Bushy Park a második legnagyobb a királyi park, egy park, amelynek nagy része nyilvános, közvetlenül a Hampton Court Palotától és a Hampton Court Park északi részétől, néhány perc sétára a Kingston Bridge nyugati oldaláig terjed.
Teddington, Hampton, Hampton Hill és Hampton Wick veszi körül, ill. Hampton és Teddington, valamint Kelet-Molesey postavárosai között fekszik.
A park területe mintegy 4000 éves múlttal rendelkezik.
A megtalált legkorábbi régészeti leletek a bronzkorig nyúlnak vissza. Arra is van bizonyíték, hogy a területet a középkorban mezőgazdasági célokra használták. Amikor 1529-ben VIII. Henrik átvette Hampton Court Palace-t Thomas Wolsey bíborostól, a király Bushy Park néven egyesítette a három parkot; a Hare Warren, a Middle Park és a Bushy Parkot.
Szenvedélyes vadászként a királyi szarvasvadászat helyeként határozta meg az új területet.
A park régóta népszerű a helyiek körében, de a távolról érkezőket is vonzza.
A 19. század közepétől a második világháborúig a londoniak ide kirándultak, hogy megünnepeljék a gesztenye vasárnapját, és hogy megtekintsék a fák gazdag virágzását a Chestnut Avenue mentén.
Az első világháború alatt a Bushy Park a királyi kanadai kórháznak adott helyet.
A második világháború idején Dwight D. Eisenhower tábornok itt tervezte meg a D-napi partraszállást.
Itt állították fel Carlos Rey emlékművét, mely a D-napon elesett katonáknak állít emléket, és itt állt Eisenhower tábornok sátra is.
A közeli Eisenhower-házat a tábornok tiszteletére, a Shaef-kaput pedig a Legfelsõbb Szövetségi Expedíciós Erõ-ről nevezték el.
Hampton Court Palace
A Hampton Court Palace egy királyi palota Londonban, Richmond upon Thames kerületben, a város központjától 18.5 kilométerre délnyugati irányban a Temze partján. A Tudor-kori építészet gyöngyszeme, amely VIII. Henrik kedvenc lakhelyeként vonult be a köztudatba, de valójában korábban épült.
A palota helyén még csupán egy vidéki kúria állt, melyet a jeruzsálemi Szt. János máltai lovagok majorsága használt. A lovagok később a környező birtokokat bérbe adták.
Az első ismert bérlője e területnek 1494-ből Giles Daubeney, a későbbi főkamarás, VII. Henrik lordkancellárja volt.
Majd 1515-ben Thomas Wolsey, a későbbi bíboros és lordkancellár vásárolta meg, illetve újította fel a kor követelményeinek megfelelően.
A bíboros VIII. Henrik legfőbb tanácsadója és közeli jó barátja volt, de miután Wolsey kegyvesztett lett, a palota a tudorok tulajdonába került. 1529-ben VIII. Henrik kibővítette az épületet, ami az egyik legkedveltebb rezidenciája lett.
1540-re a palota Európa egyik legpompásabb királyi palotájának számított, ahol tenisz és bowling pályák voltak. Vadászpark, kápolna, több mint 3000 négyzetméteres konyha, ebédlő és rengeteg kényelmes vendégszoba állt rendelkezésre.
A palotában folyóvíz volt, melyet a három mérföldnyire fekvő, kingston-i Coombe hegyről vezettek ide csővezetéken.
A Stuartok uralkodása alatt, I. Jakab (1603-1625) idejében a palota funkciója némileg megváltozott, mivel Jakab inkább az élvezetek – bálok, lakomák – helyszínéül használta.
Jakab fia, I. Károly uralkodása idején a kert szökőkútjainak működtetéséhez 11 mérföldről vezették ide a vizet, de bővítették a királyi festménygyűjteményt is.
Oliver Cromwell saját használatára és élvezetére használta a palotát. Szívesen töltötte itt a hétvégéket, dolgozott, vadászott, zenét hallgatott. Lánya, Mária (Mary Cromwell) esküvőjét is itt, a királyi kápolnában tartották.
Wimbledon a tenisz Mekkája, Kingston és Jamie Oliver pubja…
Wimbledon, All England Club
Wimbledon a tenisz mekkája, ahová nekünk is el kellett mennünk, amit nekünk is látni kellett, pláne, hogy a közelben, Teddingtonban volt a szállásunk.
Az első wimbledoni bajnokságot 1877-ben rendezték az All England Lawn Tennis and Croquet Club (röviden: All England Club) felügyelete alatt. Ekkor még csak férfi egyes versenyt rendeztek.
Az All England Club először 1884-ben rendezett női egyéni és férfi páros versenyt. A női és a vegyes páros versenyeket 1913-ban vezették be. A bajnokság 1922-ben költözött jelenlegi helyére.
1921-ig az előző év nyertese ugyanabban a versenyszámban bye-jal automatikusan továbbjutott a második körbe (tehát nem kellett első körös meccset játszaniuk). Ez alól kivétel volt a női páros és a vegyes páros versenyszám.
Ez azonban ahhoz vezetett, hogy sokan könnyedén megvédték előző évi címüket, hiszen sokkal többet pihenhettek, mint a többi játékos, akik kezdettől fogva játszottak. Ezért 1922-ben eltörölték ezt a szabályt, és azóta a címvédők is játszanak az első körtől kezdve.
A Wimbledoni Tenisz Múzeumot 2006. április 12-én nyitotta meg a kenti herceg, és azóta látogatók ezrei jártak már itt, és most mi is.
A múzeumban interaktív érintő képernyős táblák segítségével mindent megtudhatunk a tenisznek és ennek a világhírű tenisz-klubnak a történetéről és még John McEnroe „szelleme is megjelenik” a látogató előtt…
Kingston és Jamie Oliver pubja
Kingston upon Thames London egyik délnyugati kerülete. A kerület legnagyobb körzete, Kingston már több száz, ha nem ezer éve áll a Temze partján, London dél-nyugati részén, hiszen sok római kori lelet került elő a környéken.
Az antik időkben Kingston hét angol-szász uralkodó koronázási helyeként vált ismertté. Manapság Kingston a legjobb London központján kívül található bevásárlási területként vált ismertté. Számos a főutcán található bolt, önálló butik és sok kiskereskedő van ezen a környéken. Ezek közül a leghíresebb a Bentalls, amit 1867-ben Frank Bentall alapította a Clarence Streeten, ahol ma az utódja, a teljesen felújított Bentalls Centre található. Kingstonhoz közel, Kingston, Richmond és Roehampton között terül el a Richmond Park, a régi királyi parkok egyike.
Jamie Oliver pubjában egy kellemes vacsorával koronáztuk meg a Kingstonban töltött napunkat és egyben köszöntöttük magunkat a házassági évfordulónk alkalmából.
James Trevor Oliver (1975. május 27.) népszerű brit szakács. Egy kis essexi faluban, Claveringben nőtt fel. Szüleinek egy The Cricketters nevű pubjuk volt. 1989-ben Leigh Haggerwooddal együtt megalapította a Scarlet Division nevű együttest. 16 évesen elvégezte a Westminster Catering College-ot. Néhány évet a híres londoni szakács, Gennaro Contaldo mellett töltött, akit egyik kulináris mentorának tekintett. Az első munkája a Antonio Carluccio’s Neal’s Yard étteremben volt, ahol a tésztákat készítette. Ezután Oliver a The River Café (Fulham) séfje lett.
Először 1996-ban egy dokumentumműsorban szerepelt, melynek címe Christmas at the River Café volt. Llewellyn televíziós producer ekkor fedezte fel.
2003. júniusában a Brit Birodalom rendjének tagjává ütötték. Felállította a Fifteen jótékonysági éttermet, ahol 15 hátrányos helyzetű fiatalnak adott álláslehetőséget a vendéglátó iparban. Szándékai szerint országszerte, valamint Sydney és New York területén is állít fel ilyen helyeket.
Natural History Museum, Victorian & Albert Museum
Natural History Museum
A Natural History Museum óriási gyűjteménye átfogja bolygónk teljes állat- és növényvilágát. Gyönyörködhetünk ezenkívül az ásványok, csodálatos drágakövek világában éppúgy, mint bolygónk vagy az emberi test működésének rejtelmeiben.
Az ide látogatót már a belépés után megdöbbentő látvány fogadja: nem csupán az Alfred Waterhouse által 1881-ben tervezett katedrálisszerű Central Hall nyűgöz le bennünket, hanem az ott kiállított 130 millió esztendős, gigantikus Diplodocus csontváz is.
Érdemes ellátogatni a dinoszauruszok világát bemutató kiállító-terembe, ahol csontvázak és élethű makettek segítségével ismerhetjük meg a dínók életét. Láthatunk itt Triceratops csontvázat, de szemtől szembe találhatjuk magunkat egy T. Rex-szel is.
Ne hagyjuk ki az óriás emlősöket (pl. kék bálnát) bemutató termet sem, és érdemes kipróbálni, mit érzünk egy földrengés során, vagy épp mi történik a vulkánkitörés alkalmával.
A múzeumot 1881 húsvét hétfőjén nyitották meg a nagyközönség előtt, de története 250 évre nyúlik vissza. 1753-ban ugyanis Sir Hans Sloane fizikus és természettudományos érdekességek gyűjtője a nemzetre hagyta kiterjedt gyűjteményét. Bár a gyűjtemény nagy része a British Museumba került, de később, amikor fokozatosan bővült (pl. a botanikus Joseph Banks-nek a James Cook kapitánnyal a HMS Endeavour fedélzetén 1768-1771 között tett utazása során gyűjtött érdekességekkel), felmerült az igény, hogy a gyűjtemény külön otthonra leljen.
Sir Richard Owen, a British Museum temészettudományi gyűjteményének igazgatója volt az, aki a kormánynál kijárta, hogy rábólintsanak az új múzeum építésének tervére. Eredetileg Captain Francis Fowke kapott megbízást a múzeum épületének tervezésére, de 1865-ben bekövetkezett hirtelen halála után egy fiatal manchester-i építész, Alfred Waterhouse, kapta meg a munkát. Bár a gyűjtemény már 1883-ban a csodálatos Waterhouse épületbe költözött, de önálló múzeumi státuszt csak 1963-ban kapott.
2009. szeptember 14-én William herceg nyitotta meg az ún. Darwin Centre-t, amely magában foglalja a múzeum új, futurisztikus szárnyát a Cocoon-t (selyemgubó), és a Attenboroug Studiót, melyek kiállításai igazi természettudományos kalandot ígérnek.
Victorian & Albert Museum
Victoria and Albert Museum a világ különleges művészeti kiállításainak tárháza.
A londoni Victoria & Albert Museum megalapítására az 1851-es londoni világkiállítás sikere után, 1852-ben került sor, akkor még Museum of Manufactures néven.
1853-tól Museum of Ornamental Art néven, 1857-től pedig South Kensington Museum néven működött. Alapításánál Albert herceg játszott kezdeményező szerepet, új épületének emelése pedig Viktória királynőhöz köthető, aki 1899-ben rakta le annak alapkövét, ekkortól viseli a Victoria & Albert Museum nevet.
Hatására Európa-szerte számos hasonlóan didaktikus szándékkal alapított iparművészeti múzeum jött létre, Edinburgh-ban (1854), Bécsben (1864), Berlinben (1868), Budapesten (1872), Brünnben (1873), Rómában (1874), Oslóban (1876), Zágrábban (1880) és Prágában (1885).
Európa, Amerika, Ázsia és Afrika kultúrájának állít emléket az itt felhalmozott képekkel, textíliákkal, kerámiákkal, ékszerekkel, szobrokkal, bútorokkal. A kiállítás összesen 16 fejezetben mutatja be a múzeum és gyűjteményei történetét, a kiállítás alapításhoz vezető lépésektől kezdve egészen a legújabb kortárs gyűjtésig. Kiemelt hangsúlyt kap ezen belül a 19. század második felének gyűjteménytörténete.
Az első hat fejezet az alapítás előtörténetét tárgyalja, kiemelten az 1851-es londoni világkiállítást. A hetedik fejezet témája az új múzeum alapítása, majd a következő fejezetek az új múzeum gyűjteményezési és oktatási tevékenységét mutatják be, külön fejezeteket szentelve az iszlám és a keleti anyag gyűjtésének, illetve a kortárs tárgyak beszerzésének. A 15. fejezet európai kitekintést nyújt: a londoni példára létrejött európai múzeumalapítási hullámot két intézményen keresztül mutatja be a kiállítás; ezek a berlini Kunstgewerbemuseum és a budapesti Iparművészeti Múzeum. Az utolsó fejezet a Victoria & Albert Museum legújabb szerzeményeiből nyújt válogatást.
A kiállítás 2011 novemberétől 2012 áprilisáig a bonni Kunst- und Austellungshalle épületében volt látható, közvetlenül Bonnból érkezett Budapestre. A Victoria & Albert Museum saját kiadója és a Prestel művészeti kiadó együttműködésében angol és német nyelvű katalógus készült hozzá, amelynek magyar változata múzeumi boltunkban lesz megvásárolható.
Belépődíj: nincs, Cím: Cromwell Road SW 7, Metró: South Kensington
Sea Life Aquarium London, Tower of London, játék-világ
Sea Life Aquarium London
A London Aquarium a víz alatti világ egyik legnagyobb és leglátványosabb európai bemutatója, mely 1997. március 31. napján nyitotta meg kapuit.
Célja, hogy szórakoztató és egyben tanulságos módon neveljen a természet tiszteletére. Körülbelül 50 akváriumban, 2 millió liternyi vízben mutatja be a folyók, tavak és a világ óceánjainak világát. Három szinten, 14 tematikus termet járhatsz be. Láthatsz ezernyi vízilényt, köztük 40 cápát, rájákat és 2011. májusától pingvineket is.
Az akvárium egyik legnagyobb látványossága a tájékoztatóval egybekötött etetés.
A Sea Life Aquarium London található a földszinten Megyeháza a South Bank a Temze központi London közelében, a London Eye. 1997 márciusában nyílt meg a londoni akváriumként, és évente mintegy egymillió látogatónak ad otthont.
2005-ben az akváriumban három robothalat mutattak ki, amelyeket az Essexi Egyetem számítástechnikai osztálya készített. A halakat úgy tervezték, hogy önállóak legyenek, úszhassanak és elkerüljék az akadályokat, mint az igazi halak. Teremtőjük azt állította, hogy megpróbálta egyesíteni „a tonhal sebességét, a csuka gyorsulását és az angolna navigációs képességeit”.
2008 áprilisában a Merlin Entertainments megvásárolta az akváriumot egy nyilvánosságra nem hozott összegért. A létesítményt 5 millió font összegű felújítás céljából bezárták, amelyet 2009 áprilisában fejeztek be. A kiegészítések között szerepelt egy új víz alatti alagút, a Shark Walk, a felújított Csendes-óceán tartály, és a kiállítás teljes útvonaltervezése, amelyek mindegyike Kay Elliott építészek felügyelete alatt. A látnivaló hivatalosan Sea Life Center lett, amikor 2009. áprilisában újból megnyílt.
2011 májusában az akvárium új pingvin-kiállítást nyitott meg, amelyen 10 gentoo pingvint szállítottak át az Edinburghi Állatkertből. 2015-ben az akvárium egy másik helyre költözött a Megyeházban a Shrek kalandja megnyitása miatt.
Az akvárium két olyan osztálytermet tartalmaz, amelyek az állatkert által támogatott védelmi kampányok köré épülnek, és amelyek évente akár 40 000 iskolás gyermeket fogadnak, és nyitottak a nyilvánosság számára, ha azokat az oktatási program nem használja. Részt vesz számos tenyésztési programok, beleértve a kubai krokodil, csikóhalak, pillangó goodeids és medúza, és a munkák sok természetvédelmi szervezetek, köztük a bálna és delfin Conservation Society, Save Our Seas, és Shark Trust.
Tower of London
A Tower az évszázadok során a legkülönbözőbb célokat szolgálta. Volt királyi palota és várkastély, kincstár és börtön, állatkert és csillagvizsgáló. Ugyan I. Jakab uralkodásától kezdve falai között nem lakott uralkodó, de a britek által oly annyira becsben tartott hagyományok egyike értelmében a koronázása előtti éjszakát az uralkodónak a Towerben kell töltenie. Jelenleg a Tower a világ egyik legnagyobb turista látványossága, a Világörökség része, melyet évente több, mint kétmillió ember látogat meg. Itt őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt.
A Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes London belvárosában a Temze partján, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. I. Jakabig minden király és királynő itt lakott. Még utána is az volt a szokás, hogy az uralkodó a Towerben töltötte a koronázása előtti éjszakát és innen vitték díszkísérettel a Westminsterbe. Jelenleg a Towerben őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt.
A Towerről nevezték el az 1894-ben épült szomszédos hidat, amely azonban történelmileg és funkciójában egyaránt független tőle.
A Tower a város belvárosának, vagyis a Citynek a keleti peremén helyezkedik el, a Temze mellett. A folyó és a Tower között a Tower Wharf nevű szabadon bejárható sétány található, ahonnan jó kilátás nyílik a folyóra, a hídra, a Towerra, illetve a szemközti parton levő városházára és a HMS Belfast nevű múzeumhajóra.
A Towert 1078-ban alapították, amikor Hódító Vilmos elrendelte a Fehér Torony építését a városfal délkeleti sarkánál, a Temze mellett. Ez egyidejűleg védte a normannokat a londoni városlakóktól és Londont a külső támadóktól. Vilmos külön erre a célra Franciaországból hozatta a köveket, és építészként a rochesteri püspököt, Gundulphot nevezte ki.
Egyes írók a Towert korábbinak gondolták (Shakespeare is ezt állítja a III. Richárd című darabjában) és azt állították, hogy Julius Caesar építtette. Ez a római eredet azonban csak legenda, mint ahogy az is, hogy az építésnél használt meszet vadállatok vérével oltották.
A 12. században Oroszlánszívű Richárd fallal és vizesárokkal vette körül a Fehér Tornyot. Az árkot a Temze vizével töltette fel. Az árok akkor lett igazán használható, amikor a III. Henrik holland technikával alakíttatta át. Szintén III. Henrik volt az, aki megerősíttette a külső falakat.
Az erődítési munkákat 1275 és 1285 között I. Edward fejeztette be, aki a meglévők mellé még egy védelmi vonalat építtetett, feltöltette az árkot és egy új árkot ásatott a külső körfalon kívül. Ezt az árkot 1830-ban szárították ki és emberi csontokat találtak az alján.
A Hamleys a világ egyik legismertebb játékkereskedő háza.
A világ talán legnagyobb játékboltja, a Regent Streeten van. Úgy vélik, hogy a város egyik fő turisztikai nevezetessége, hiszen mintegy ötmillió látogatója van évente.
Az üzletláncnak több üzlete van még az Egyesült Királyságban, de további áruházak vannak Belgiumban, Spanyolországban és Svájcban is.
Az utolsó napok történései…
Varázslatos és lenyűgöző, ez az első, ami rögtön szembetűnik az ide érkezőnek. Ez a 17 hektáros méretű épülettel rendelkező múzeum a legnagyobb a világon. Fantasztikus antik gyűjteménye is egyedülálló. Annyiféle témakörrel foglalkozik, hogy nehéz eldönteni hol is kezdjük.
Az egyiptomi részleg óriási emlékeinél felvetődik, hogy miként fértek be egyáltalán az ajtón (nyilván darabokban), az óraszoba különleges időmérő változatainak bemutatója életünk lényeges szegmensét szembesíti velünk és bemutatja miként változott az idők folyamán az óra szerkezete.
Az épület közepén álló hatalmas kör alapterületű olvasóterem káprázatosan látványos és a könyvek mennyisége elképesztő. Az épület jobb oldali földszinti részlegében található első kiállítási anyagok gyűjteménye pedig visszarepít bennünket a régi idők múzeumai időszakába az 1800-as évekbe.
Belépődíj nincs!
Mindenekelőtt sok-sok köszönettel tartozunk Lukács Sanyi kollégámnak és feleségének Borombovits Áginak, hogy szállás biztosítottak nekünk a kint tartózkodásunk idejére, s ezzel bizony egy rakás pénzt megtakaríthattunk magunknak.
A segítségükkel lakhattunk Teddingtonban, mehettünk ingyen a Towerbe, vagy a Hampton Court Palace-ba.
Teddington egy külvárosi terület Délnyugat-Londonban, a Temze északi partján Hampton Wick és Twickenham között.
A Bushy Park közvetlen szomszédságában, a Temze mentén húzódik. Korábban Middlesex grófság egyik városaként jegyezték. Fekvése révén nagymértékü üzleti forgalmat bonyolít.
London egyik leggazdagabb külvárosi régiójaként tartják számon.
