„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
Best of England – 2009. március 27 – április 5.
A Student Lines Diákutazási Iroda több mint két évtizede szervezi, utaztatja a diákokat. A hazai idegenforgalom egyik legmegbízhatóbb szereplőjének számít és az elmúlt évtizedekben vezető diákutaztató céggé nőtte ki magát. Évről-évre sok ezer általános- és középiskolai tanuló kalandozik a segítségükkel Európában. 
A legnépszerűbb nagy-britanniai utazások keretében a különböző csoportok bebarangolhatják Anglia, Skócia és Wales legszebb tájait, a Brit-szigetek világörökségeit és London nevezetességeit.
Kínálatukat a csoportokat szervező pedagógusok kérésének megfelelően alakítják ki.
Zárt csoportok részére a katalógusban nem szereplő utazásokat is megszerveznek. A profizmusukat bizonyítja, hogy az előre meghirdetett programok „nincsenek kőbe vésve”, azaz a napok ill. programok sorrendje a nyitvatartások és a foglalások függvényében változhatnak.
Az időjárás és a szezonális nyitvatartások (elő- és utószezonban) miatt egyes látványosságokat más programokkal pótolnak.
A csoportok végig busszal utaznak (természetesen a gyalogos városnézések kivételével), külön költségeket a tömegközlekedésre nem kell számolni, továbbá az idegenvezetés magyarul, vagy – igények szerint – idegen nyelven folyik végig az útazás során.
Az autóbuszok légkondicionálóval és DVD-vel felszereltek, a nemzetközi biztonsági előírásoknak mindenben megfelelnek.
Március 27. – a reggeli indulás után, délután városnézés Linz-ben…
Délelőtt 10 órakor indultunk Budapestről.
A 10 napos program kora délután városnézéssel indult. Alsó-Ausztria fővárosában Linzben, Ausztria legnagyobb barokk terén sétáltunk.
Linz, Ausztria Felső-Ausztria tartományának székhelye. 191107 lakosával Bécs és Graz után Ausztria harmadik legnépesebb városa.
Linzet sokáig acélvárosnak hívták, amit a Voestalpine AG acélműnek köszönhet, de számos környezetvédelmi és kulturális kezdeményezés született az elmúlt évtizedekben annak érdekében, hogy kulturális városként határozza meg magát.
2009-ben Linz volt Európa kulturális fővárosa Vilniusszal, Litvánia fővárosával együtt, ami nagy segítség volt ezekben a törekvéseiben. Ausztria fő gazdasági központjainak egyike.
Linz Felső-Ausztria keleti részén, a Duna két partján helyezkedik el. Észak-Dél irányban 18,6 km, kelet-Nyugat irányban 12,3 km a kiterjedése. A város a linzi medencében fekszik, nyugatról a Kürnbergi erdő és a termékeny Eferdingi medence, északról az 539 m magas Pöstlinghegy, a 927 m-es Lichtenhegy és a festői Mühl-negyed határolja.
A város keleti határa a Duna, mely északkeleti-délkeleti irányban félkörben átfolyik, majd határolja a várost. A várostól délre kezdődik az Előalpok vidéke.
A frissítő sétát követően indultunk tovább és az éjszakát Németországon keresztül utazva a buszon töltöttük.
Március 28. – reggel átkelés a Csalagúton, délelőtt séta Dover-ben, majd városnézés Canterbury-ben…
A felkelő nap Belgiumban ért minket és a reggeli órákban a Csalagúton átkeltünk Angliába.
Angliai első pihenőnket Dover-ben volt, ahol a közel egy órányi tengerparti séta nagyon jól esett.
Dover város Angliában, Kent grófságban, híres a fehér krétaszikláiról; ezekről kapta Anglia az Albion (fehér) nevet.
A római időkben Dover egy jelentős kikötő volt Portus Dubris néven. A városból indult a Watling Street. A római brit flotta a Classis Britannica is itt állomásozott. A Hastingi csata után 1066-ban Vilmos király elfoglalta a várost is.
A régészeti kutatások szerint az új vár a szász St. Mary de Castro templom közelében áll. Ez a vár a mai Dover Castle.
A Doveri-szoros (Calais-i szoros), a La Manche csatorna legszűkebb pontján elhelyezkedő szoros. A legkisebb távolságot a szoroson keresztül South Foreland, ill. a franciaországi Cap Gris-Nez (Calais város közelében) között mérték.
E két pont közt a távolság csak 33 kilométer – a legkisebb távolság Anglia és Franciaország között –, és ez a Csatorna-átúszók legkedveltebb útvonala.
A szoros a Csatorna keleti végén fekszik, rajta túl az Északi-tenger kezdődik. Tiszta napokon a Csatorna egyik partjáról szabad szemmel át lehet látni a másikig.
Ezt követően Kent grófság egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége, zarándokhelye a Canterbury apátság volt az úti célunk. Canterbury körülbelül 84 km-re van kelet-délkeletre Londontól.
Canterbury város Kelet-Kentben, Anglia délkeleti régiójában. Eredetileg briton település volt, majd a római hódítók az első században a Durovernum Cantiacorum nevet adták neki.
Miután a jütök legfontosabb települése lett elnyerte az angol Canterbury nevet. Azt követően, hogy a Kenti Királyság 597-ben áttért a kereszténységre, canterburyi Szent Ágoston püspöki székhelyet alapított a városban és ő lett az első canterburyi érsek.
E pozíció ma az angliai egyház (Church of England) és a világszerte jelenlévő anglikán közösség vezetői tisztségét jelenti.
Thomas Becket érseket 1170-ben meggyilkolták a canterburyi katedrálisban és ekkortól a székesegyház a világ keresztényeinek zarándokhelyévé vált.
A zarándoklat adta a témát Geoffrey Chaucer 14. századi klasszikus művéhez, a Canterburyi mesékhez (Canterbury Tales). A város irodalmi hagyományai a 16. században folytatódtak a drámaíró Christopher Marlowe születésével.
Több történelmi emlék maradt fenn a városban, köztük a római időkben alapított és a 14. században újjáépített városfal, a Canterburyi Szent Ágoston-apátság romjai, egy normann vár és a világ legrégebbi, folyamatosan működő iskolája, a The King’s School, amelyet 597-ben alapítottak.
Az előbbiket kiegészítik az újabb korok építészeti alkotásai, a University of Kent, a Canterbury Christ Church University, a Marlowe Theatre, valamint a St Lawrence Ground, a Kent megyei krikettklub otthona.
Az esős, kiadós városnézést követően délután érkeztünk meg a szálláshelyünkre az Allhallows Leisure Park-ba.
Március 29. – London felfedezése….
A szálláshelyünk mindtegy 60 km-re volt London-tól, így reggel 8 órakor idultunk el, hogy még kora délelőtt London City-be érjünk.
A Temze keleti parján a Westminster Bridge lábánál szálltunk le a buszunkról egy fél órás fotózásra, nézelődésre és program-ismertetésre.
A napi program (délelőtt és délután):
Westminster negyed – Parlament, Big Ben, Parliament Square; Whitehall – Lovastestőrség laktanyája, Downing Street 10.
Délben a zenés őrségváltás a Buckingham Palotánál, St. James’s Park, The Mall, Piccadilly Circus, Eros, Soho, China Town, barangolás a Covent Garden-ben, Trafalgar Square, National Gallery.
London az Egyesült Királyság és azon belül Anglia fővárosa, a legnagyobb városi terület az Egyesült Királyságban; Európában Isztambul és Moszkva után a legnépesebb város.
A Londoni-medencében, a Temze folyó két partján terül el. A története egészen az alapító rómaiakig nyúlik vissza, akik a várost Londiniumnak nevezték. A középkor emlékeit a város központjában található City of London őrzi, a mai London e köré épült ki.
Londonban sokféle népcsoport, kultúra és vallás találkozik. Csak a város területén cca. 300 nyelvet beszélnek.
Londonban több világörökségi helyszín található. Ezek többek között a Tower of London, a Kew Gardens, a Westminster-palota és a Westminsteri apátság.
Valamint Greenwich, ami nevezetességét a csillagvizsgálójának köszönheti, és annak, hogy itt halad át a „greenwichi délkör”, ami a zónaidő, a földrajzi hosszúsági körök számításának hagyományos alapja.
Más híres nevezetessége a városnak a Buckingham-palota, a London Eye, a Tower Bridge, a Piccadilly Circus, a Trafalgar tér, a Szent Pál Székesegyház és a Wembley Stadion is.
London otthont ad számos nevezetes múzeumnak, galériának, könyvtárnak és egyéb kulturális intézménynek, többek között a British Museumnak, a National Gallerynek és több mint negyven színháznak.
A londoni metró a legrégebbi földalatti vasúthálózat a világon, és a második legnagyobb kiterjedésű a világon a Sanghaji metróhálózat után.
Késő délután 17 órakor volt vége a programnak.
Március 30. – A legendák földjén…
Avebury…
Ez egy igazán misztikus napnak ígérkezett!
Első programként ellátogattunk Avebury-be, Európa legnagyobb mágikus kőköréhez.
Avebury a tudományos annak a nagy kőgyűrűt és benne két kisebb kőkört magában foglaló őskori, nagyjából kör alakú árokkal és gyűrű alakú sáncra emlékeztető domborulattal határolt „henge” emlékműnek, ami a dél-angliai Wiltshire megyében, Avebury faluban található.
A lelőhely korát 5000 évre becsülik, Európának legnagyobb és legszebb történelem előtti (újkőkorszaki) emlékműveinek egyike.
Az Avebury emlékművek legnagyobb része ugyanabból a korból származnak, mint a tőle 32 kilométerre délre fekvő Stonehenge, de egyes részei megelőzik Stonehenge megalit-alkotórészeit.
Avebury durván egyenlő távolságra fekszik (10–10 km-re) Marlborough és Calne kisvárosoktól.
A világörökségként osztályozott, listázott őskori emlékmű az angol National Trust (Nemzeti Védnökség) tulajdona.
Stonehenge…
Majd a földkerekség legmisztikusabbnak tartott helyén – Stonehenge rejtélyes kőoszlopainál sétálhattunk.
A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra.
Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek.
A kutatások lezárultak (állítólag), mert kiderült honnan származnak (én is szeretném tudni) a kövek.
Az öt brit egyetem összefogásával készült kutatás eredménye alapján kialakult legfrissebb álláspont szerint olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi.
A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel.
Annak a nyugat-európai megalitikus kultúrának a kiemelkedő jelentőségű alkotása, amely Spanyolország atlanti-óceáni partjaitól Dél-Skandináviáig terjedt, a brit-szigeteket is magában foglalva.
Stonehenge mai állapotában jórészt romos régészeti bemutatóhely, a Világörökség nyilvántartott helyszíne.
Tekintettel arra, hogy 21 km-es körzetben nincs építkezéshez használható terméskő, a középkorban és az újkor elején a köveit építkezésekhez hordták el, és az évszázadok során az időjárás is rombolta.
Ma idegenforgalmi fogadásra alkalmas infrastruktúrával rendelkezik, évi látogatóforgalma megközelíti az egymilliót.
Az építményegyüttes több – kör alakú – szerkezeti részből áll. Kívülről árok határolja, e mögött pedig közvetlenül egy töltés emelkedik. A kört északkeleten bejárati nyílás szakítja meg, amihez az ún. Sugárút vezet.
A kör közepén patkó alakban elhelyezett, harmadidőszaki homokkőből faragott oszlopok (hármas kövek, vagy trilitek) állnak, ezeket páronként vízszintes kövek kötötték össze.
A patkón belül kisebb, granulit-ból (diabázból, riolitból és vulkáni hamuból álló kőzet) faragott oszlopok voltak, de ezek mára eltűntek.
Winchester…
Misztikus kalandozásunk délután Winchester-ben, Arthur király legendás kerekasztalának megtekintésével folytatódott, és városnézéssel ért véget.
Winchester Anglia déli részén fekvő történelmi város. Lakossága kb. 41 000 fő, akik a város középpontjától mérve egy 5 km-es sugarú körön belül laknak. Ez a City of Winchester helyi önkormányzati kerület része, mely sokkal nagyobb területet foglal magában, és Hampshire közigazgatási központja, megyeszékhelye.
Winchester régen Wessex, majd ezt követően a 10. században és a 11. század elején Anglia fővárosa volt.
Már a rómaiak előtti időkben is lakott terület volt, és bizonyítékok vannak arra, hogy a vaskorban hegyi erődítmények védték a várost. A római időben itt állt a jelentős város, Venta Belgarum.
A városnak fontos szerep jutott a kora középkori állam, Wessex székhelyeként is. Ezt a címet 519-től viseli. Habár nem ez volt az egyetlen központ, Egbert 827-ben a királyság legfőbb központját itt alakította ki.
A Nagy Alfréd által kidolgozott utcahálózat még ma is működik, most is ezt a rendszert használják.
A város része volt a sziget déli részén végigfutó erődrendszernek. Ezt a rendszert szintén Alfréd hozta létre, hogy megvédje a királyságot. A régi város határai egyes helyeken még ma is felfedezhetők. Ezt régebben, a szász időkben fa barikádok védték, ma kőfal áll a helyén.
Négy nagy kapu volt a falon, egy-egy a fal északi, keleti, déli és nyugati oldalán. A város Wessex fennállása alatt végig annak központja volt, majd később Anglia legfontosabb városa, míg a normann hódítást követően London lett az ország közigazgatási központja. A városban pusztító tűz meggyorsította a hanyatlást.
William of Wykeham fontos szerepet játszott a város történelmében: Winchester püspökeként ő volt a felelős a székesegyház megépítéséért. A püspök alapította meg a Winchester College-ot és Oxfordban a New College-ot.
A középkorban a városnak fontos szerep jutott a fakereskedésben.
Jane Austen, a híres író 1817. július 18-án a városban hunyt el, és a székesegyházban temették el.
Március 31. – Ahol a világ találkozik…
British Museum…
A londoni British Museum egyike a világ legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak.
Gyűjteményei – melyek több mint 13 millió tárgyból állnak – a kezdetektől a jelenkorig mutatják be az emberi kultúra történetét.
A British Múzeum alapjait 1753-ban egy londoni orvos, bizonyos Sir Hans Sloane (1660-1753) fektette le végrendeletében.
71 ezer növény- és állatpéldányt tartalmazó gyűjteményét, valamint könyvtárát II. Györgyre hagyta, s örököseinek 20 ezer fontot (mai áron 2 millió fontot) kért cserébe.
1753. június 7-én a parlament jóváhagyásával törvénybe iktatták a British Múzeum létrejöttét.
A múzeum nemcsak a közgyűjteményi, hanem a kutatási szerepkört is régóta magáénak mondhatja. Az ókori archeológiai leletek kémiai vizsgálatával mindig is élenjáró British Múzeum már 1920-ban létrehozta önálló laboratóriumát, amiben elsőként használtak a radiokarbon datálásra alkalmas készüléket.
A két és fél évszázados évfordulón nyíló és november végéig látogatható kiállítás London 1753-as évét nyomtatványokon és rajzokon keresztül mutatja be.
A világ legrégibb nemzeti közgyűjteménye egy új virtuális kiállítást is tervez. Miután lézerszkennerrel digitalizálták a múzeum birtokában lévő ékírásos agyagtáblákat, nyilvános online adatbázisban kívánják bárki által elérhetővé és tanulmányozhatóvá tenni.
Oxford street, szabadprogram…
A múzeumis sétát követően, mintegy két órás szabadprogramot kaptunk, vásárlási lehetőség és séta az Oxford Street-en.
Az Oxford Street egy fő út a Westminster negyedben, London West Endében, a Tottenham Court Roadtól a Marble Archig az Oxford Circuson keresztül. Ez Európa legforgalmasabb bevásárlóutca, napi körülbelül fél millió látogatóval, és 2012-től körülbelül 300 üzlettel rendelkezik. A kijelölés az A40 részét képezi, amely egy fő út London és Fishguard között, bár önmagában még nincs aláírva, és a forgalom rendszeresen buszokra és taxikra korlátozódik
Madame Tussaud Panoptikum…
Madame Tussaud panoptikuma egy viaszmúzeum Londonban, ill. több nagyvárosban. Marie Tussaud viaszszobrász alapította. Korábban Madame Tussaud’s, jelenleg már csak aposztróf nélkül, Madame Tussauds néven használatos az elnevezése.
A panoptikum London egyik fő turisztikai vonzereje, ahol történelmi és királyi személyek, filmszereplők, sportcsillagok, sőt híres gyilkosok viaszfigurái is láthatóak.A panoptikum London egyik fő turisztikai vonzereje, ahol történelmi és királyi személyek, filmszereplők, sportcsillagok, sőt híres gyilkosok viaszfigurái is láthatóak.
Marie Tussaud (1761-1850) Anna Maria Grosholtz néven született Strasbourgban, Franciaországban. Anyja házvezetőnőként dolgozott Dr. Philippe Curtius házában Bernben, aki a viasz modellek készítésében jártas orvos volt. Curtius tanította meg Tussaud-t viasz modellezés művészetére.
Tussaud első viaszfigurája Voltaire volt 1777-ben. Egyéb híres emberek, akiket szintén ebben az időszakban mintázott meg Jean-Jacques Rousseau és Benjamin Franklin alakja volt.
Francois Tussaud-val 1795-ben kötött házassága adta a kiállítás nevét – Madame Tussauds.
1802-ben Londonba ment. A Napóleoni háborúk következtében nem tudott visszatérni Franciaországba, így kiállításával beutazta egész Nagy-Britanniát és Írországot, egy ideig látható volt a londoni Lyceum Színházban is. 1831-től a Baker Street-en bérelt lakást a Dorset és King Street között, 1836-tól ez volt Tussaud első állandó otthona.
1835-ben megnyitotta múzeumát, melynek egyik fő attrakciója volt a Rémület Kamrája. A kiállításnak ezen a részén a francia forradalom áldozatai, ill. gyilkosok és más bűnözők viaszmásai álltak.
A show nevét gyakran a Punch magazintól származtatják 1845-ből, de Marie Tussaud saját ötletének tartja, már 1843-ban így reklámozta a kiállítást.
Több híres ember figurájával bővült a kiállítás, beleértve Horatio Nelsont és Sir Walter Scottot. Néhány olyan szobor, melyeket maga Marie Tussaud készített, még mindig létezik.
A legrégebbi alak Madame du Barry. Más Tussaud-korabeli viaszmások Robespierre, III. György és Benjamin Franklin szobrai. 1842-ben Marie elkészítette önarcképét, amely ma a múzeum bejáratánál látható. Marie Tussaud 1850. április 16-án álmában halt meg.
A panoptikum mai viaszfigurái is történelmi és királyi személyek, filmsztárok, a sportolók és híres gyilkosok. Az úgynevezett „Madame Tussauds” múzeumok egy Merlin Entertainments nevű cég tulajdonában vannak, mely felvásárolta a Tussauds Group céget 2007 májusában.
Április 1. – Az angol riviérán…
Brighton
Utazás Brighton-ba. Látogatás IV. György gyönyörű és meghökkentő palotájában a Royal Pavilion-ban.
Utána szabadprogram, séta Brighton-ban, a tengerparton és a Brighton Peer-en, a világ egyik legszebb tengerre épített vidámparkjában.
Brighton város Sussex déli partján, Anglia egyik legnagyobb és leghíresebb tengerparti üdülőhelye, egy nagyobb agglomeráció része.
Élénk élete kontrasztban áll a közeli Hove visszafogottságával és finomabb karakterével. A két város 1997-ben összefogott és létrehozták a közös Brighton and Hove önkormányzatot, amely 2000-ben city státuszt kapott a királynőtől a millenniumi ünnepségek keretében.
A Domesday Book Bristelmestune néven hivatkozik Brightonra. 1514-ben francia fosztogatók felégették a várost egy Anglia és Franciaország között dúló háború keretein belül.
A pusztítást csak a Szent Miklós templom és egy korabeli utca, a mai The Lanes élte túl. A városról az első rajz 1545-ben készült, és az 1514-es francia rajtaütést ábrázolta.
Az 1780-as évektől kezdtek el kiépülni a polgári házak, és kezdett el Brighton halászfaluból egy felkapott tengerparti üdülőhellyé válni. A város fejlesztésének 1783-as látogatása óta nagy támogatója maga a régens herceg volt, a későbbi IV. György.
A herceg nagyon szívesen töltötte a szabadidejét Brightonban, és a Royal Pavilion kivitelezése is az ő nevéhez fűződik.
A London és Brighton közötti vasúti összeköttetés 1841-ben jött létre, és ez megnyitotta kapuit az egynapos kiruccanásra vágyók előtt is.
A fejlődéssel párhuzamosan a lakosság is növekedni kezdett, míg 1801-ben csak 7 ezren laktak a városban, addigra 1901-ben már meghaladta a szám a 120 ezret. Megannyi fő látványosság a viktoriánus korszakban épült, mint a Grand Hotel (1864), West Pier (1866) vagy a Palace Pier (1899).
Seven Sisters
Délután kirándulás a Seven Sisters sziklákhoz, majd a legendás „hosszú ember”, a Long Man of Wilmington-hoz.
Ha Dover hófehér sziklái emlékezetesek, akkor a Seven Sisters (Hét Nővér) maga a lenyűgöző természeti csoda. A Londontól két órányi autóútra, a La Manche csatorna partján található mészkő földnyelv Nagy-Britannia legmagasabb (162 m) tengerparti sziklaszirtje.
A Seven Sisters Anglia dél-keleti partvidékén 670 km hosszan húzódó South Downs mészkő sziklavonulatok részét képezi.
A terület a késő krétakorban alakult ki, mintegy 70-100 millió évvel ezelőtt, amikor még az egész a tengerszint alatt volt. Később, az utolsó jégkorszak után, amikor a tengerszint megemelkedett, s kialakult a La Manche csatorna, megszülettek a sussexi partvidék drámai mészkő sziklái.
A csatorna intenzív hullámzása jelentősen formálja a partvidék képét, mégis többnyire csak kisebb szikla leszakadások fordulnak elő. Azonban 2001-ben, amikor a téli esőzések után a repedésekbe befolyt az esővíz, szétfeszítette a sziklát, mely végül a tengerbe zuhant, megsemmisítve így a híres Ördög Kéményt (Devil`s Chimney).
Április 2. – Amiről az újságok írnak…
Tower Bridge
Prémium kirándulással indult a napunk, a Tower Bridge-hez látogattunk.
A Tower Bridge közúti híd a Temze fölött, London északi és déli felét köti össze. Neogótikus tornyai és a köztük található felnyitható hídszakasz tette különlegessé, napjainkra London szimbólumává vált.
A 19. század végén szükségessé vált Londonban egy újabb közlekedési kapcsolat létesítése a Temze felett, mely a megépült hidaknál keletebbre, a tengerhez közelebb helyezkedik el. London számára a tengeri kapcsolat azonban a városon belülinél is fontosabb volt, így a parlament előírta, hogy a hídnak biztosítania kell a legnagyobb tengeri hajók áthaladásának lehetőségét is.
Ez az előírás vezetett a felnyitható középső nyíláshoz, ahol a középső nyílást egy kétszárnyú billenőhíd alkotja. Nevét a közelben található londoni Towerről kapta, megjelenését is hozzá kellett igazítani, így jöttek létre a ma is látható stílusú tornyok.
Építését 1886-ban kezdték el és 1894-ben fejezték be. 1894-ben döntöttek Párizsban az ókori olimpiai játékok felújításáról és az újkori olimpiák.
Megjelenését építése idején és a későbbiekben is sokat kritizálták. A masszív kőburkolatú tornyokat, a függesztő láncokat utánzó sarló alakú rácsos tartót többször próbálták lecseréltetni a kornak megfelelő karcsú, modern anyagokat használó szerkezetre, de ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, és az 1980-as években a hidat végül műemlékké nyilvánították.
Arsenal – Emirates Stadium
Ezután az Arsenal stadionjába az Emirates Stadium-ba látogattunk. A stadiontúrán ellátogattunk a VIP páholyba, az öltözőkbe, majd a kondicionáló termek és a rehabilitáló szobák után a játékos kijárón kisétálhattunk a pályára is. A stadiontúra a csapat múzeumában és shopjában ért véget.
Az Emirates Stadium egy labdarúgó-stadion Észak-Londonban, Holloway-ben az Ashburton Grove-on, ami az Arsenal Football Club otthona, amióta 2006 júliusában megnyitották. A stadion 60 355 ülőhelyes, ami a második legnagyobb Premier League stadionná teszi az Old Trafford után, és a harmadik legnagyobbá az összes londoni közül a Wembley és a Twickenham után.
A tervezési és építési időszak alatt Ashburton Grove-ként volt ismert, mielőtt a névadási jogról megállapodott az Emirates légitársaság 2004 októberében.
A stadion beruházása 390 millió £-ba került, de nem mind volt a jelenlegi konstrukcióé. A stadion négyemeletes, a lelátó feletti tetőszerkezettel, de a pálya nem fedett.
A designcsapat építészmérnökei a HOK Sport-tól kerültek ki, az építmény tanácsadói az AYH-tól voltak és a műszaki cég a Buro Happold volt.
A stadiont a Sir Robert McAlpine építette a korábbi Ashburton Grove ipari telekén, néhány száz méterre az Arsenal korábbi pályájától, a Highbury-től.
2004. október 5-én jelentették be, hogy Emirates Stadium lesz a neve az első 15 évben, azután, hogy a megállapodás szerinti 100 millió £ szponzori egyezséget kötöttek az Emirates-szel a 2006-07-es idény kezdetekor.
Kensington Palota
A Kensington-palota valaha Viktória királynő otthona volt, majd amikor elkészült a Buckingham-palota – ahol a mindenkori uralkodó azóta is él –, átköltözött oda.
Azonban Viktória számára örökre a korábbi otthona maradt a legkedvesebb. Éppen ezért még parlamenttel is hajlandó volt alkut kötni, melynek fejében garantálták neki, hogy a Kensington-palotát nem rombolják le, cserébe viszont megnyitottak egy szárnyat a látogatók előtt. Később itt élt II. Erzsébet húga, Margit, és ide költözött az esküvő után 1981-ben Károly és Diana.
Diana és Margit halála után a brit média – nem túl kedves hangnemben – “naftalinszagúnak” nevezte a Kensington-palotát, ahol a királynő idős unokatestvérei laktak, akik évente legalább 200 hivatalos eseményen képviselték az uralkodót.
Akkor került újra a figyelem középpontjába a Kensington-palota, amikor ide költözött Vilmos és felesége, Katalin, valamint Harry herceg is birtokba vett egy kisebb lakosztályt. A hírek szerint pedig II. Erzsébet másik unokája, Eugénia hercegnő is ideköltözik idén nyáron.
Hyde Park
A Hyde Park az egyik legnagyobb park London középső részén, a királyi parkok egyike. A Serpentine tó két részre osztja a parkot, amely a tőle nyugatra fekvő Kensington Gardens-vel határos. Bár sokan azt hiszik, hogy ez a kert is a Hyde Park része, de technikailag 1728-ban Caroline királyné felosztotta a területet a két park között.
A Hyde Park területe 140 ha, míg a Kensington Gardens 110, így összterületük 250 ha, így a két szomszédos park területe nagyobb, mint a Monacói Hercegségé.
Bár nappal nem lehet a két parkot egymástól elkülöníteni, a Kensington Gardens alkonyatkor bezár, míg a Hyde Park egész évben hajnali öt óra és éjfél között nyitva van, így a sötétben is több órán át látogatható.
1536-ban VIII. Henrik a Westminsteri apátságtól megszerezte a Hyde uradalmat. Ez a terület már a normann hódítások előtt is az egyház tulajdona volt, ahol szarvasparkot hoztak létre, és vadászatokat rendeztek.
Ez egészen I. Jakab uralkodásáig tartott, aki csak korlátozott mértékig engedte be az előkelőségeket, kijelölt egy királyi erdőőrt, aki beszedte a kiszabott díjakat.
I. Károly hozta létre a Ringet a mai csónakháztól valamivel északabbra.
A nagyközönség számára 1637-ben nyitotta meg a parkot.
Április 3. – Kent grófság titkai…
Ismét történelmi titkokkal teli napnak ígérkezett, hiszen a Boleyn birtok egyik nevezetes tagja, Boleyn Anna várkastélya a Hever Castle volt az első titok; a kastély, a park, a sövénylabirintus amit megnéztünk.
A következő titok Kent grófság egyik legkedvesebb falucskájában Chiddingston-ban várt minket, a St. Mary Church, a „bűnbánás köve”.
Délután egy rövid kirándulást tettünk Royal Tunbridge Wells-ben.
Április 4 – 5. – hazaúton városnézés Rochester-ben és Brüsszel-ben, majd rövid pihenő Melk-ben…
Elérkezett az utolsó nap és a Best of England turánk zárásaként a reggeli készülődés után elindultunk utolsó városnézésünkre Rochester-be.
A szabadprogram célja, az utolsó angol fizetőeszközök elköltése, ajándék vásárlás, majd irány a Csalagúton a kontinensre.
Az estét Brüsszelben szabadprogrammal töltöttük, egy gyönyörű esti sétával a Bartók szobornál, a Manneken Pis – a pisilő kisfiú – szobránál, majd az „ízek utcájában”, a Grand Place és környékén, valamint megpróbáltunk annyi csokit vásárolni amennyit csak tudtunk.
Az éjszaka gyorsan eltelt, elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy aludjunk is, és késő délelőtt egy utolsó frissítő séta még várt ránk Ausztriában, a melki apátságnál.
Innen már gyorsan hazaértünk.