„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
„…A jó megítélés tapasztalaton alapul, az meg sok hibás döntésen….”
Kerékpártúra Ausztriában 2007. július 31 – augusztus 7.
Július 31.
Nulladik nap – Passau
Oláh Feri barátom 2006-ban a Fertő tó körül egy jól sikerült túrával készítette elő ezt a „projektet”.
Az ott szerzett tapasztalatok alapján döntötte el, hogy elviszi a vállalkozó szellemű diákjait egy kerékpár túrára Passau-tól Pozsony-ig (cca. 400 km).
Nekem a kísérő szerepet szánta, amit nagy örömmel vállaltam el. Feladatom, hogy a túrázók csomagjait egyik kempingből a másikba szállítsam az út során.
A túra induló állomása Passau volt, ahol délután kettőkor találkozott a csapat.
Miután a kempingben „lecövekeltünk”, a nulladik nap lévén, még volt időnk egy kis városnézésre.
Passau, az ősi keresztény város a látnivalók sokaságát kínálta, de sajnos csak a délután állt rendelkezésünkre a város megismerésére.
A Duna felett átívelő híd, melynek egyik tartó-horgonya az úttestbe, míg a másik a szemközti parton a hegyoldalba van rögzítve, Németország első sodronyhídja.
Izgalmas volt látni a három folyó találkozásának megragadó különlegességét. Hangulatos sétát tettünk a Duna és az Inn partján húzódó sétányon, az óváros hangulatos utcáin.
A nap befejezéseként egy kellemes vacsorával búcsúztunk Passau-tól, hiszen másnap már korán reggel indult a nagy kaland…
Augusztus 1.
Első nap – Passau -> Aschach (65 km)
Reggel, az éjszakai eső után arra ébredtünk, hogy a füvön hagyott csomagok, a kerékpárok…, szóval minden csupa víz. Nem volt mit tenni gyors tisztálkodás, csomagolás és indulás.
Reggeli majd út közben valahol a Duna partján.
Terv szerint az út első szakasza Schlögen-ig tart, ahol a dunán átkelve rövid pihenőt tartunk.
Kétségkívül Ausztriának jutott a legszebb Dunakanyar.
Passau és Linz között félúton a Duna egy olyan hajtűkanyart rajzol, mint amilyeneket a Tiszától szoktunk meg az Alföldön a folyószabályozás előtt. Csakhogy itt az övzátonyok és sarlólaposok helyett meredek erdős hegyoldalakat találunk, azokon túl pedig mezőgazdaságilag hasznosított fennsíkokat.
Schlögennél a Duna vízszintje körülbelül 280 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, de ez nem természetes állapot, ugyanis a körülbelül 20 kilométerrel lejjebb lévő aschach-i vízerőmű visszaduzzasztó hatása itt is érvényesül. Szükség is volt a vízszint megemelésére, ugyanis a schlögeni kanyarulat az egyik legveszélyesebb része volt a felső-ausztriai Dunának a hajósok számára.
Valóban fantasztikus, pláne ha napsütés van és nem ilyen felhős az ég mint most…
A több mint egy órás pihenő után indultunk tovább az Aschach-i kemping felé. Nem is volt rossz pihenni a még hátralévő 20 km megtétele előtt…
Augusztus 2.
Második nap – Aschach -> Mauthausen (55 km)
A reggeli ködös párás időt szerencsére hamar felváltotta a napsütés.
Mire elindultunk a száraz sátrakat tudtuk összecsomagolni. Ébredéstől számítva kb. 1,5 óra kellett a tisztálkodásra, sátorbontásra, a reggeli megint majd csak út közben, mondjuk a Spar parkolójában.
A napsütéses meleg időben kellemesebb volt tekerni a bringát. A megint több szakaszra osztott útvonalunk első állomása Linz volt, ahová fél kettő magasságában érkeztünk és egy hatalmas fagyi volt a jutalom.
A városnézés, pihentető séta természetesen nem maradhatott el. Egy kis nézelődés és fényképezés után ismét a Duna bal partján folytattuk az utunkat, sok lazításra nem volt idő ugyanis még kb. 30 km volt hátra a következő szálláshelyig, a Mauthausen-Au Donau kemping-be, ahová késő délután érkeztünk meg.
A kemping két részből áll. Van egy lakókocsis rész és van egy nagy összefüggő füves terület a sátrasok részére.
A recepció csak négy óra után nyitott. Felállítottuk a sátrakat, és élveztük a jó időt, oly annyira, hogy többen elindultak fürödni a dunába.
A szabadtéri tűzrakó hely mellett fedet és nyitott fa asztalok és padok is vannak. Így kényelmesen lehetett vacsorázni.
Estére ismét eleredt az eső, nagy villámlások és menydörgések közepette hatalmas vihar kerekedett, ami szerencsére nem tartott nagyon sokáig, de a jó időnek sajna vége lett…
Augusztus 3.
Harmadik nap – Mauthausen -> Marbach (65 km)
Az esti / éjszakai vihar megtette hatását, újra csupa víz minden, és a hőmérő sem mutat túl sokat, szóval didergős volt a reggel.
Tíz órakor még szemerkélő esőben indultunk. Az út először a töltésen vezetett, majd 15 kilométer után elkanyarodtunk a Dunától és csak Eizendorfnál tértünk vissza, hogy egy ártéri erdőn keresztül érjük el a Dornachi vasútállomást.
Itt a kerékpárút többfelé is elágazik, ahonnan már rövid idő alatt Greinbe érkeztünk, amely gazdagságát a veszélyes Dunának köszönheti.
Végre pihenhetünk kicsit és kaja minden mennyiségben.
A régi időkben a hajósok vagy felfogadtak egy helybeli révkalauzt, akinek a segítségével elkerülték a zátonyokat, vagy kirakodtak, és üresen vontatták fel a hajókat.
Itt futott zátonyra Sissi királyné hajója is, és hajszálon múlott, hogy nem késte le az esküvőjét.
A zátonyokat csak 1956-ban az Ybbs – Persenbeug Erőmű építésekor robbantották fel, és zsilipekkel megemelték a víz szintjét.
A forgalom az esős időnek köszönhetően nem volt túl erős, éppen ezért Ybss-et elhagyva hamarosan megérkeztünk Marbach-ba.
Mire beértünk a falu elején lévő kempingbe, az eső is elállt. Délután fél 6 volt és 65 km-t tettünk meg aznap. A recepció 18 órakor nyitott, de a sátrakat fel lehetett már előtte állítani.
A kemping közvetlenül a Duna partján van. A zuhanyozó és a WC szép tiszta, viszont a melegvízért fizetni kell.
A kemping szolgáltatásai közé tartozik a szárítógép is, ami hatalmas segítség a nokedlivé ázott túrázónak, még akkor is, ha fizetni kell érte.
Van egy közös helyiség, ahol asztalok és padok vannak, így esőben nem kellett a sátorban vacsorázni…
Augusztus 4.
Nagyadik nap – Marbach -> Krems (50 km)
Előző nap este egy kicsit dorbézolt a társaság, amit a kemping néhány lakója zokon is vett sőt felemlegetett. Szóval kicsit szolídabban visszafogottabban kell viselkednünk ilyen helyen és ezt a srácokkal közöltük is természetesen.
Magunk között szólva, semmi olyan mértékű dáridózás nem volt, amit egy magát jól érző osztrák, vagy német túristától pl. a Balatonnál ne tapasztaltam volna még.
Mindegy vendégek voltunk, elnézést kértünk és egy gyors reggeli után indultunk tovább Melk felé.
A melki dunahídon átkelve egy kiserdőn keresztül érkeztünk az apátság lábához.
Mivel a bejáratnál kiépített fedett kerékpártárolók, és pénzzel működő csomagmegőrzők vannak a kerékpárokat és a csomagokat lenn hagytuk az ingyenes parkolóban. Itt ugyanis senki nem nyúl hozzá olyan dologhoz ami nem az övé! Hát nem érdekes??…
Szóval felballagtunk az apátsághoz, ahol a borsos belépődíj nélkül csak a belső udvart és egy oldalajtón a templomba belépve, annak csak egy kis részét lehet megnézni.
A könyvtár megtekintéséért és a Wachaura néző panorámáért fizetni kell. Melk utcái nagyon szépek, hangulatosak. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, kisütött a nap.
Az apátságtól kb. egy óra pedálozás után elértük a festői szépségű Dürnstein-t, ami többek között arról is nevezetes, hogy itt raboskodott 2 évig Oroszlánszívű Richárd király.
Délután fél 5 kor érkeztünk Krems-be.
A kemping közvetlenül a Duna partján fekszik, szemben a távolban a hegy tetején a Göttweig-i apátság.
Külön elkerített rész van a lakóautók, és külön a kerékpárosok és csoportok részére. Van fedett terasz, egy zárt közös helyiség, ahova be lehet húzódni az eső elől.
Szerencsére délután már a napsütést élvezhettük. Egy nagyon kellemes, kedves hely, barátságos emberekkel.
Krems nagyon kedves, kellemes, szép város, ahová érdemes lesz visszatérni, hiszen nagyon kevés időnk maradt a városnézésre…
Augusztus 5.
Ötödik nap – Krems -> Klosterneuburg (70 km)
9 órakor indultunk.
A következő aktuális úticélunk Tulln, ami csak 39 km.
Kremsből az út a töltésen halad egy darabig, majd lent a parkon és keresztül a hídon.
A híd végénél jobbra kanyarodik az út, mintha visszafelé mennénk, de nemsokára kiért a folyó partjára, és ismét folyásirányba mehettünk.
Jó darabon a Duna mellett, Hollenburgot érintve vitt az út. Több kisebb falu után egy újabb hídon, majd a gáton érünk a Tullnba vezető kerékpárútra.
Tulln-ban a látnivalók az óvárosra koncentrálódnak.
A parton egy viziszínpad, egy gyönyörű szökőkút és a kerékpár út mellett Marcus Aurelius lovas szobra található.
A várost Nagy Károly alapította egy római castellum (Citium) romjain. Először Nivvenburc (Neuburg) néven említik 1108-ban. Ekkor hozzá tartozott Korneuburg városa is, mindkét város 1298-ban kapott önálló városjogot.
Hosszú városnézésre itt sem volt idő, hiszen Klosterneuburg még 24 km-re van, és inkább ott szerettünk volna egy kicsivel több időt eltölteni városnézéssel.
Klosterneuburgot a Babenberg-házbeli III. Lipót osztrák őrgróf székvárosává tette. Ő alapította a híres Ágoston-rendi kolostort is.
III. Lipót és később uralkodása kezdetén IV. Lipót palotája is itt volt.
Hunyadi Mátyás idején hosszabb ideig a magyarok kezén volt.
1938-1950. között a város Bécs 26. kerülete volt. Jelenleg ipari központ és Bécs egy elővárosa.
Augusztus 6.
Hatodik nap – Klosterneuburg -> Pozsony (85 km)
Végre igazi nyári időre ébredtünk és ez azért sem volt mellékes, mert az előttünk álló távolság Pozsony-ig 85 km.
A távolság ugyan jelentős, de a látnivalók miatt annál izgalmasabb ez a nap.
Itt van röktön Ausztria fővárosa Bécs. Mindent nincs idő megnézni, de a szemétégető épülete és a Hundertwasser ház miatt, érdemes egy kis kitérőt tenni.
A rövid kitérő után a Praterbrückén át értünk a Duna túlpartjára, és keletnek fordultunk.
A Duna menti kerékpárút jól karbantartott, széles és lapos szakaszán haladunk.
Nem nagyon van idő unatkozni: nagyjából egy óránként megállhatnánk, mert a bringaút mellett árnyas söröző-teraszok hívogatnak egy kis frissítőre. A virágzó rétek, orchidea mezők enyhítik ezt a kényszert, és már egyébként sincs sok hátra a középkori váráról és varázslatos belvárosáról híres Hainburg-ig, ami egyébként egész Ausztria legkeletibb városának számít.
Itt már nem bírtuk tovább: a főtér egyik teraszán átadtuk magunkat a pihenésnek és a fagyi hűsítő varázsának.
Az a 20 km, ami Pozsonyig még hátra van, már nem távolság, gond nélkül eltelik. Délután 6 órakor érkeztünk Pozsonyba.
Megcsináltuk!
Végig csináltuk! Mozgalmas, jó hangulatú, fárasztó, de mégis tökéletes héten vagyunk túl. Pozsony már csak hab a tortán…
Augusztus 7.
Hetedik nap – Pozsony -> Rajka (20 km)
Az igen mozgalmas este és éjszaka után némi tisztálkodás és egy gyors reggelit követően összeraktuk a motyót és igen gyorsan neki indultunk a magyar határnak. Mielőbb Rajkán szerettünk volna lenni.
A „kerekező csapatra” egy utolsó megpróbáltatás várt; a tűző napon, már igen csak megfáradtan, el kellett tekerni Rajkáig , a vasútállomásra.
Itt vettünk búcsút egymástól, no nem végleg, hiszen a csomagokat még le kellett szállítani Budapestre, a Kelenföldi Pályaudvarhoz.
