Kosárlabda - a labdasportok királya...


Mint a legtöbb gyerek én is sok sportággal ismerkedtem, próbáltam barátságot kötni, mégis a labdajátékok ragadtak meg leginkább, azoknak is az "...IQ..." barát változatai, mert látványosak, ügyességet kívánnak és nem elsősorban fizikailag kell az ellenfeled fölé kerülni. A foci csak addig volt az első, amíg a kosárlabda meg nem jelent a színen. Ebből "nagy-nagy szerelem", hosszútávra szóló, mondhatni örök érvényű vonzódás lett.

Hogy miért éppen a kosárlabda....?

Egy fontos szempont miatt feltétlenül más mint a többi sport, ugyanis szerintem a soha nem fogja elveszíteni a játékosságot, a látványos szórakoztató kosárlabda nem "izzadtságszagú".
Hallatlan állóképességet, fizikai erőnlétet igénylő sport, de ez a játék csak "izomból" nem játszható, lehetetlen látványosan és jól játszani "ész nélkül". 
A sport 12 éves koromtól az életem szerves része volt. Egy testnevelő, Szabó Kálmán tanár úr volt a "dopping, a drog". Igazi nagybetűs pedagógusként, sportemberként nevelte, nem csak tanította a gyerekeit, a diákjait. A sportot eszközként felhasználva, észrevétlenül tanította meg, mit jelent a fegyelem, azt hogy a kimondott szó ugyan akkora felelősséggel bír, mint egy aláírt kötelezvény, hogy csak a becsületesen elvégzett munkának van értéke, értelme.
Miután a magyar kosárlabda-szakma egyik legnagyobbja
Glatz Árpád "kezei közé" kerültem, akkor értékelődött fel igazán Kálmán bácsi nevelő munkája. Természetesen (sajnos ?) ezeket a dolgokat csak utólag látja így az ember. Akkor ott csak azt tudtuk, hogy azt a feltétel nélküli bizalmat amit kapunk nem lehet eljátszani, de nem is jutott eszünkbe, hogy visszaéljünk vele, hiszen szinte mindenben egyenrangú félként, felnőttként kezelt bennünket, ami ott, akkor óriási dolog volt. Tartást, önbizalmat adott, tisztességre, tiszteletre tanított, mely a későbbi kosárlabda "pályafutásomat" rendkívüli módon meghatározta. Ilyen "előélet" nélkül a "Glatz -i" - a szó jó értelmében vett -, maximalista elvárásokat nem lehetett volna "elviselni", teljesíteni. Árpi kezei alatt "indult be igazán" a kosárlabda. A Csepel SC ifjúsági csapatával három év alatt szenzációs meccseket játszottunk a Honvéd, a KSI és többi egyesület csapataival, majd az NBI-ben szereplő felnőtt csapatában kaptam lehetőséget a bizonyításra. Nem voltak világra szóló eredményeim, de a posztomon akkor - a korosztályomban - az első 10 között voltam és ami fontosabb volt óriási, máig ható élményekben volt részem. Az ifjúsági válogatottban is "kipróbáltak". Sajnos a katonaság nem volt tekintettel arra, hogy milyen lehetőségek állnak előttem...

A leszerelés után a Kandó SC-ben játszottam tovább egy remek közösségben Lévai Béla irányításával. A Kandó SC-ben töltött játékos éveim a kosárlabdás múltam egyik legszebb időszaka volt. (képek a múltból)

Ebben "történelmi korban" sokunk számára, így számomra sem volt elérhető az amerikai kosárlabda látványa, élvezete, csak hallomásból, ritkán képekről tudtuk, hogy létezik. A hatvanas évek közepén, Budapesten rendezték az Univerziádét. A kosárlabda mérkőzések a Kisstadion betonjára fektetett parketten folytak, ott láttam milyen is az amerikai kosárlabda, még ha egyetemi is. Láttam egy televízió műsort a Harlem Globtrotters amerikai kosárlabda cirkuszról, óriási volt. Mit mondjak a mai Harlem sehol nincs, sem technikai tudásban, sem látványban. "Akkoriban" nem voltak ilyen kaliberű játékos ideáljaink, mint a mai srácoknak...: Jordan, Pippen, Hardaway, Barkley, O'Neal. vagy Kobe Bryant... Nekünk Greminger, Simon, Bence, Czinkán, Zsíros, Banna, Prieszol, Gabányi, Glatz, Liptai, volt az isten, a minta, akik miatt meccsekre jártunk.

Michael Jordan - Széles körben a világ legsikeresebb kosárlabdázójának tartják. Ő volt generációja legjobban szponzorált játékosa, és kiemelkedő szerepe volt abban, hogy az NBA népszerűsége a 80-as és 90-es években világszerte egyre növekedett. Minden idők egyik legnagyobb hatású sportolója. Példaképeinek a korábbi legendákat David Thompsont, Jerry Westet és Walter Davist tekinti. Őt magát legtöbbször Julius Ervinghez szokták hasonlítani a látványos, zsákolásokkal teletűzdelt játékstílusa miatt. Visszavonulása óta több játékost is kineveztek már Jordan "utódjának”, olyan világklasszisokat is, mint LeBron James, Kobe Bryant, Dwyane Wade, Grant Hill vagy Vince Carter. De eddig egyiküknek sem sikerült elérnie az ő nagyságát. 14 idénye alatt 6-szor bajnok, 14-szer All Star kiválasztott, 6-szor a rájátszás és a döntő legjobb játékosa, 10-szer a liga gólkirálya, 5-ször az "Év legértékesebb játékosa" volt, ezzel az NBA történetének legsikeresebb játékosává vált. Csapataihoz (Chicago Bulls, Washington Wizards) mindig akkor került, mikor azok rossz szezont produkáltak. A Bulls az egyik leglátványosabb fejlődést produkálta érkezése után, a sereghajtók egyikéből állandó rájátszás-résztvevővé, majd a liga uralkodó csapatává vált. Washingtonban vergődőből erős középcsapattá fejlődött a Wizards.

Ha "…az atlétika a sportok királynője…", akkor a kosárlabda a labdasportok királya.

Az utóbbi években a hazai kosárlabda sport is - ha lassan is - felszálló ágban van. Ezt igazolja az is, hogy a hivatalos felmérések szerint Magyarországon a kosárlabda, a sportok népszerűségi listájában, az első öt között szerepel, amit a mérkőzések nézőszáma is bizonyít. Ma akár 5-6000 szurkoló - vagy még több is - kilátogatna egy-egy mérkőzésre, ha lenne ilyen nagyságú létesítmény. A általános iskolák sport tagozatára állandó túljelentkezés van. A legtöbbjük kosarazni szeretne.

Apropó - Általános iskolák - sport tagozat... Itt azért szeretnék megtorpanni egy pillanatra. Mégpedig azért, mert jó pár éve - elnézést ha a minősítéssel megsértek valakit, de a kitalálója mindenképpen megérdemli -, egy szerintem rendkívül ostobaszemlélet került bevezetésre az ilyen iskolákban. Miszerint, valamiféle tudományosnak nevezett szűrési elv szerint, vagy alapján válogatják ki egyes sportokhoz a gyerekeket. Igaz nem vagyok sem orvos, sem nem "embertanász", csak egy szülő, aki végigéltem a gyerekem kínlódását, amikor azt állapították meg róla - a csontozata, a haja színe, vagy a szeme állása alapján, nem tudom -, hogy "...ez a gyerek a 170 cm -t sem fogja elérni felnőtt korára...". Hogy mit okozhat egy gyereknél egy ilyen ostoba, stupid, áltudományos, ún. felmérés, azt gondolom el tudja mindenki képzelni. Egyébként a "srác" nem adta fel, 189 cm magasra tolult, zsákoló versenyt nyert, és még egyebek.... Ennyit erről a zseniális felmérési szisztémáról.

Szóval visszatérve, hiszem hogy minden sportolni akaró apró embernek arra van szüksége, hogy saját maga válassza ki a kedvenc sportját. Ebbe nekünk felnőtteknek csak olyan módon van jogunk beleavatkozni, hogy egyfajta terelgetést végzünk. Tehát abban nagyon is sokat segíthetünk, hogy ezeket az apróságokat megismertessük a különböző sportokkal. Tehát szerintem a legfontosabb feladata az általános iskolai testnevelőknek, hogy minden sportolni képes, sportolni akaró és szerető gyerek fizikai állóképességét fejlessze, erősítse -  minden állítólagos önös érdek nélkül -, hogy képesek legyenek a különböző sportokat ki is próbálni. Az egyedüli és legfontosabb érdek a gyerek egészsége kell legyen, semmi más. Tudom ma már a pénz határozza meg a sportéletet is. De akármennyi pénzt is ölnek egy sportágba, ha hiányzik belőle a sportág iránti feltétel nélküli szeretet és alázat, akkor az eredmény...?,  kb. olyan lesz mint a "félkarú rablónál"..., csak nyeli a pénzt, de eredmény a ritka semmi... Hiszem, hogy az igazi, a sportot szerető utánpótlás csak azokból a fiatalokból kerül ki, akiket abban a szellemben nevelünk, ahol nem a pénz az elsődleges, a "listavezető", hanem a választott sportág, pld. a kosárlabda. Biztos, hogy még sok egyébről is el lehetne filozofálgatni ezzel kapcsolatban, de nem feltétlenül ez volt a szándékom - vagy talán igen ? -, eddigiekért is bocsika...

A 90-es évek közepén, Csepelen a Kossuth Lajos Műszaki Gimnázium és Szakközépiskolában  összejött egy lelkes kis csapat. A Budapest bajnokság férfi A csoportjában szerepeltünk Kossuth DSK néven, ahol együtt játszhattam a srácaimmal három teljes szezont, melyből egy szezonban a pályán is. Mindenkinek csak kívánni tudom ezt az élményt. Óriási volt. Annyit - tudom elfogultan - feltétlenül el kell mondanom, hogy mindkét srácom nagyon jól kosárlabdázik. Petya a magassága okán irányító szerepkörben "ontotta" a kosarakat és az "asszisztokat". Legjobb eredménye egy tétmérkőzésen 51 pont volt. Gábor centerként keserítette az ellenfelek életét. A legjobb eredményünk a negyedik hely volt, ami igen szép eredmény volt tekintve, hogy csapatként értük el ezt az eredményt és ebben ez a lényeg. Majd a Street Ball bajnokságban vezettek le a fiúk - klikkelj ide.

Természetesen itt rögtön ajánlom a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége honlapját, a látványosságán túl alapos, átfogó információt ad elsősorban a hazai, valamint a nemzetközi kosárlabda világ híreiről.