Élménytár - minden utazás egyszeri és megismételhetetlen...


Gyerekkorom óta "nagy utazó" vagyok. A kezdetekben a Balaton-hoz (
Szabadi-Sóstó, Balatonfüred...), majd később már kicsit távolabbra is mehettem, Drezda, Zwickau, Zakopane. A sport révén ez a trend még fokozódott, hiszen volt hogy hetente más városban játszottunk. Nyugodtan mondhatom, hogy igen fiatalon kialakult egy fajta igény arra, hogy ne üljek a fenekemen. Hajtott valami kíváncsiság, megismerni az ismeretlent, eljutni oda, amit addig csak képekről láthattam. Ahogy lehetőségeim engedték egyre távolabb jutottam. Amit nagyon fontosnak gondolok, szinte minden utazásomról vannak képeim, emlékeim. Kellemesek, kellemetlenek ez nem is lényeges annyira, inkább az számít, hogy van mire emlékezni. Képek villannak föl, mindegyik a maga módján szomorú vagy vidám; néha mindkettő. Felnőtt fejjel fogalmazódott meg, ill. értettem meg igazán hogy mit is jelent utazni, hogy valójában mi az utazás lényege...
A legtöbb emberben él a vágy, hogy bejárja a világot. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk otthonról. Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény, nem érezzük ugyanazt. Emberekkel találkozni, megismerni, megtanulni nemcsak elfogadni hanem élvezni is egy másik kultúrát; ...ez az utazás lényege.  

"...Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes..." (
Hioszi Tatiosz)
Kollégám, barátom Oláh Feri csak tovább erősítette, mélyítette bennem ezt a soha meg nem szűnő vágyat.
Kifejezetten Rá is emlékezve állítottam össze ezt az emlékalbumot, hiszen az Egyesült Királyság titkait nélküle nem valószínű, hogy megismerem. Neki köszönhettem, hogy sétálhattam Észak-Írországban a Giant's Causeway-n (
Óriások útja), az Edinburgh-i várban, Stonehenge kőtömbjeinél, vagy London utcáin...
Turista vagyok, akinek gyönyörűség a kilátás. Aki megáll a réten, hogy megbámulja a virágok pompáját, csendes ámulattal néz a magasba szökő sziklabércre és nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka...
"Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."

Milyen jó, hogy vannak olyan emberek - jelen esetben Zilahy Lajos -  akik szavakba tudják önteni azt, amire én képtelen vagyok. Az utazásaim/utazásaink élményei ilyen apró kis tűpárnák, amik az örök emlékezést jelentik, hiszen ezekre az élményekre nincsenek szavak, melyek kifejezhetik az átélt/megélt pillanatok gyönyörűségét! Szerencsémre szavak nélkül is van lehetőségem ezeket a pillanatokat megörökíteni, ha nem is mindet, de eleget ahhoz, hogy a hangulatát, ízét, illatát, varázsát újra és újra átélhessem.   

Az alábbiakban szeretnélek elvinni azokra a helyekre, ahol kalandoztunk, amelyeket bejártunk, ahová varázslatos emlékek fűznek...: